A Klapka György Múzeum gyűjteményének egyik legszebb darabja az a római kori bronz lovassági díszsisak, ami 2015 júliusában Brigetio polgárvárosában került elő. A feltárás körülményei is izgalmasak voltak, hiszen a sisak lelőhelye az a római kori pince volt, aminek beomlott, de jó állapotú fa gerendázatát is sikerült konzerválni. A sisak a pince alján hevert, de nem a gerendázat alól, hanem a beszakadt tető és a déli pincefal közötti rés feltöltési rétegéből került elő.
Bronz lovassági díszsisak
A sisak hat részből áll, négy elem alkotja a fejrészt, egy-egy pedig az arc jobb és bal oldalát képező lemezeket. A homlokot, fejtetőt és nyakszirtet védő részt egy darabból kalapálták ki, ehhez kétoldalt 3-3 szegeccsel egy-egy fülvédőt rögzítettek. A függőleges homlokvédő lemez a sisak közepe felé emelkedik, így viselőjét magasabbá, tekintélyesebbé, az ellenség számára még elrettentőbbé teszi. A sisakrostély függőleges felületű, a fülvédő fölött rögzítették 1-1 szegeccsel a sisaktesthez és a sisak síkjától csaknem 2,5 cm-e nyúlik előre. A nyakszirtvédő hátul közel 4 cm-re nyúlik ki. A plasztikus fület ábrázoló arcvédő lemezeket zsanérral kapcsolták a sisaktesthez.
A sisak a pince alján in situ. (Fotó: dr. Bartus Dávid)
A sisak egész felülete díszített. A rostély két oldalán egymással szembenéző kígyópár jelenik meg. A kígyófejek között félköríves motívum, alatta egy aedicula (oszlopos fülke, szentély) látható. Az aedicula 75 mm magas, 66 mm széles, két oldalán egy-egy korinthosi oszlopfővel ellátott, pikkelymotívumokkal díszített oszlop áll, tetejét levelekkel ékesített tympanon (háromszöges vagy félköríves orommező) zárja. A középpontjában egy sas emelkedik ki, ami fejét hátra fordítja, magassága 43 mm. A madár Iuppitert szimbolizálja. Az aedicula kétoldalán egy-egy, egymással szembenéző páva jelenik meg. A pávák mérete 44 x 64 mm, bóbitájuk, szárnyuk, tollazatuk, és egész testük részletesen kidolgozott. Ezek a madarak Iunót jelképezik.
A sisak homloklemeze
A sisak oldalnézete
A sisak hátsó, koponyát védő oldalának központi motívuma egy Medusa (Gorgófő), ami 45 mm magas, szemei tágra nyíltak, fogai vicsorognak, borzas haját három, kígyófejben végződő tinccsel és a háttérben meredező hajfonatokkal alakították ki. A Gorgófő hajából egy-egy nagytestű kígyó nő ki, sűrű vonalkákkal díszített testük a sisak fejtető részén tekeredik, farkuk az arc két oldalán hull alá. A Medusa – akinek tekintete a hiedelem szerint kővé dermeszt – és az annak két oldalán megjelenő oroszlánok ábrázolásának célja egyértelműen az ellenség elrettentése volt. A Gorgó alatt egy nyúl látható, ami az ellenség gyenge harci képességeire irányuló utalás.
A nyakszirtvédőn 12, csúcsukkal lefelé néző szépen erezett növényi motívumok, talán levelek sormintája látható.
A sisak hátsó részének részlete
A sisak fejtetőt védő felületét a Medusa hajából kinövő kígyók veszik körbe, fejük között egy bordázott díszű, kétfülű kantharost látható. A fejtető közepén 11 szirmú rozetta jelenik meg, amit nyolc, szabálytalanul váltakozó távolságban elhelyezett borostyánlevél vesz körbe.
A sisak jobb oldalán egy ferdén rögzített, tolldísz elhelyezésére alkalmas elemet rögzítettek, ami arra utal, hogy a sisak viselője valamilyen kisebb vagy nagyobb lovas egység parancsnoka lehetett.
A sisak tetejének részlete
A két arcvédő lemez zsanérral csatlakozott a sisakhoz, érdekesességük, hogy alakban, méretben és – a központi motívumot leszámítva – díszítésében is eltérnek egymástól. A jobb oldali zömökebb és szélesebb (magassága 173 mm), a bal oldali arcvédő keskenyebb felépítésű (magassága 203 mm). Valószínűleg az egyik pótlásként, utólag került a sisak tartozékai közé. Mindkét lemezt egy-egy fülmotívum díszíti. A jobb oldali arcvédőn a fül nagy fülcimpája és a hallójárat kidolgozása anatómiai részletességű, szegélymotívumokkal keretezett felületének közepén egy koszorú látható. A bal oldali lemez fülábrázolása stilizált, a szegélymotívumokkal keretezett felületen egy pelta alakú pajzs és egy nyeles kettős bárd látható, felette háromszögmotívum. Az arcvédő lemezeken a fülmotívumok alatt és az állcsúcsot védő részen szegecslyukak láthatóak.
Az arcvédő lemezek
A brigetiói bronz sisakot a 2. század első felében díszfegyverként használták. Tehát nem csatákban viselte a tulajdonosa, hanem különböző lovasjátékokon (hippika gymnasia) vagy bemutatókon.
Római díszpáncél rekonstrukciója (Forrás: Pinterest)
A „Római díszpáncélok. Adatok a keltezés és a műhelyek kérdéséhez” című 2016-os időszaki kiállítás során mintegy 25 brigetiói díszpáncélt tekinthettek meg a látogatók. A kiállításhoz fényképes katalógus is készült, amelyet Borhy László professzor, az ELTE rektora írt.
dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella
