Egressy Béni élete

2023. április 21. - Komáromi Klapka György Múzeum

Egressy Béni egresi Galambos Benjámin néven született 1814. április 21-én Sajókazincon Galambos Pál és Juhász Julianna fiaként. Apja református lelkipásztor volt, az ő kedvéért vette fel Béni, amint a színi pályára lépett, az Egressy nevet. Így tett Gábor bátyja is, a híres színész, Petőfi barátja.

Barabás Miklós festménye

Iskoláit a miskolci református gimnáziumban és a sárospataki főiskolán végezte. Kedvezőtlen anyagi viszonyai miatt (apja időközben meghalt, özvegyet és hat gyermeket hagyván hátra) nem folytathatta iskoláit, 1833-ban Mezőcsáton iskolamesterséget vállalt; ez időből valók zsoltártanulmányai, melyekhez később, mint színész is visszatért.

Később Szepsiben, Abaúj megyében vállalt segédtanítói hivatalt, és mint ilyen látogatta meg 1830-ban bátyját, Egressy Gábort, aki már akkor a kassai színtársulat tagja volt.

E látogatás elhatározta jövőjét: kardalnoknak állott. 1834-ben a kassai és a kolozsvári társulattal lépett fel. Mindeddig inkább hajlam vezette, mint a készültség biztos tudata. A színészi pályán tanult meg franciául, olaszul és németül. A hangjegytant csak hírből ismerte; ezért éjjel-nappal tanult, tenorrá akarta magát kiképezni és valódi művelt színésszé.

Mindazonáltal nem hagyott föl tehetsége próbálgatásával a budai színpadon sem. Miután 1837-ben a budai színtársulat Pestre a Nemzeti Színházba költözött, minden reménye füstbe ment és 1838-ban Olaszországba ment, hogy énekelni tanuljon. Gyalog indult útnak és megjárta Fiumét, Triesztet, Velencét, Padovát és Milánót; e helyekről küldött leveleinek egy részét az akkori magyar lapok közölték. Másfél évet töltött itt. 1843-ban került a pesti Nemzeti Színházba, karénekesként. Már 1840-től foglalkozott zeneszerzéssel, ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője és számos népies műdal szerzője.

Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály Szózat című versének megzenésítésével aratta, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban.

Szózat kézirata

A Szózat keletkezéstörténete különös és egyszerű: a mai kor embere aligha képzeli ilyennek egy nemzeti mű születését. Bartay András zeneszerző, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban pályázatot hirdetett a Vörösmarty-versre komponálandó legszebb népmelódia írására. A bírálóbizottságban helyet foglalt maga Vörösmarty is, mellette az akkori Pest-Buda legkiválóbb két muzsikusa: Erkel Ferenc és Mosonyi Mihály. Egybehangzó ítéletük szerint a pályadíjat, 20 aranyat, Egressy Béni műve nyerte el.

Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária és az 1844-ben bemutatott Hunyadi László című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Katona József drámáját, a Bánk bánt is átdolgozta és az opera szövegét nem sokkal halála előtt átadta Erkelnek. Ennek a bemutatójára azonban tíz évvel később, 1861. március 9-én került sor.

1846-ban Pestre látogatott világhírű és világjáró művészünk, Liszt Ferenc, akit Vörösmarty csodálatos ódával állított a magyar kultúra panteonjába. Amikor Liszt hajója kikötött, Egressy Béni zenekara köszöntötte őt. Egressy üdvözlő muzsikát komponált Liszt tiszteletére, „Fogadj Isten” címmel. Liszt nem maradt adósa Egressynek. Az üdvözlő muzsika nyomán pedig megkomponálta X. magyar rapszódiáját, melyet Egressy Béninek dedikált.

Részt vett az 1848-49-es szabadságharc, Az 1848-as forradalmi hangulat hatására - mint oly sokan mások - Egressy Béni is kardot vett kezébe, mégpedig önként. Otthagyta a színház világát, és egy másik színpadon, a történelem színpadán szolgálta hazáját. Előbb közhonvédnek állt be a 14. zászlóaljhoz, majd áthelyezték a 13. hadosztályhoz, már hadnagyi rangban. Katonai szolgálatáról tanúskodik bátyjához, Gáborhoz írt levele, 1848. szeptember 26-án: „Bátyám! Katona lettem. Remélem nem fogja rossz néven venni, hogy holmicskámat bátyámhoz teszem le a legbiztosabb helyre. Ha élek rendelkezni fogok róla - ha elestem, maradjon a bátyámé. Ez a holmi: fehérnemű-ágyruha, téli és nyári köntösök stb. Egressy Béni."

Egressy Béni aggodalma bizony majdnem valósággá vált. Dembinszky seregében ott volt a kápolnai csatában 1849. február 28-án, ahol súlyosan megsebesült a lábán. Ekkor több hónapra kiesett a harcok sűrűjéből. A hadikórházi kezelés után barátjánál, Fekete Károly ónodi református lelkésznél lábadozott. Zeneszerzői talentuma azonban itt sem hagyta pihenni. Betegen feküdvén Szenczi Molnár Albert zsoltárait orgonajátékra alkalmassá tette.

Még Ónodon tartózkodott, amikor 1849. április 25-én, megjelent főhadnagyi kinevezése a Közlönyben. Amikor lábsebe begyógyult, ismét szolgálatra jelentkezett. Sebesülésének következményeként, sántasága megmaradt. Azonban így, megrokkanva sem magára gondolt, hanem ismét kardot vett kezébe.

Június elején már Komáromban találjuk és a vár védelmében tanúsított magatartása révén érdemelte ki a „Komárom hőse" büszke címet. Egressy Béninek már ismerős volt Komárom városa, hiszen mint vándorszínész innen nősült. 1840-ben Déryné Széppataki Róza Komáromban tartózkodott a társulattal, és éppen Dézsi rendezővel tárgyalt, amikor - ahogy naplójában írja - „betoppant Egressy Béni, ki éppen ekkortájt nősült Komáromból egy jó családból való kisasszonnyal. Ő is a társulat tagja volt, s megörültem neki, hogy legalább egy ismerősöm lesz ott."

Az említett komáromi kisasszony König Róza volt, aki Pesten, mint karénekes szerepelt. König Róza 1825. március 9-én született Komáromban. Egressy halála után, 1851 végén ismét férjhez ment. Második férje a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, Csengery Antal lett.

Felesége, König Róza

Egressy sokoldalúságára jellemző, hogy a krónikák nemcsak, mint katonazenészt említik, hanem az akkori Komáromi Lapok szerkesztőjeként is számon tartják nevét. „Mint a kard, úgy a toll is becsületet vívott itt ki a honvéd kezében, mert hisz az írók is ekkor, majd mind honvédek voltak itt Komáromban" - írja Hamary Dániel, az egykori honvédtüzér, a későbbi sebészorvos.

Egressy Béni tehát, aki Komáromban a helyőrség zenekarának volt igazgatója, mindamellett részt vállalt a hadi sajtó, a Komáromi Lapok szerkesztésében is. A hadi helyzet alakulása következtében ugyanis Komárom másodszor is ostrom alá került. A körülzárt városban ismét megjelent a hadi sajtó Friebeisz István szerkesztésében. Az első szám július 11-én, az utolsó 1849. október l-jén látott napvilágot. A Komáromi Lapok megsárgult oldalai arról tanúskodnak, hogy Egressy Béni, a szerkesztésen kívül, időnként saját verseivel is megjelent. Egressynek szerzői, szerkesztői ténykedését megörökíti a várvédő Szinnyei József is, aki szintén főhadnagyként szolgált Klapka seregében: „A várőrség és lakosság jó hangulatát nem kevésbé emelték a Komáromi Lapok, melyet Klapka engedélyével Friebeisz István szerkesztett..."

Egressy Béni nevének halhatatlanságát - Komárom viszonylatában - a Klapka-induló szerzésével érdemelte ki. Ezen induló a maga idejében a hódolat kifejezője volt a vezér iránt, és lelkesedésre serkentő a honvédszívben. Történelmi küldetését azonban 100-150 évvel később érte el, amikor a kisebbségbe szakadt Komárom városának a vigaszt és a reményt jelenti. Sőt, a millennium esztendejétől naponta kétszer, de. 10 órakor, és du. 16 órakor megjelenik a Városháza tornyában a magyar huszár, és trombitáján felhangzik a Klapka-indulónak melódiája.

Klapka- induló kottája

Az első feljegyzés, amely a Klapka-indulóra utal, Egressy Béni unokaöccsétől, Egressy Ákostól származik, aki mint hadnagy szolgált a honvédseregben. 1849. július 2-án a következőket jegyezte fel: „A vétetlen összehozott Béni bátyámmal, ki mint főhadnagy egy ház udvarán tanyázott századával.... lábsebe miatt még mindig szenvedőn, bepólyázott lábbal feküdt egy zsup szalmán az udvaron s odaérkezésemkor éppen a »Klapka-induló« hangjegyeit másolta, melyet egy pár nap múlva el is játszott egy zenekarral a Klapka lakása előtt. E szerzemény, a Fel-fel csatára kezdetű szöveggel csakhamar népszerű lett a táborban, majd általában az országban.

1849. augusztus 3-án zajlott le a szabadságharc utolsó győztes csatája Komárom mellett, az úgynevezett „ácsi ütközet". A honvédsereg még a stratégiailag jelentős, Győr városát is elfoglalta. Az ácsi diadal hírét valóságos örömmámorral fogadta a már hetek óta ostromlott Komárom lakossága. A lelkesedés nagy tüntető díszfelvonulásban nyilvánult meg, melynek során dokumentálhatóan - először hangzott fel a Klapka-induló.

Egressy Béni Komáromban a Tó utca 1303-as szám alatti házban lakott, a Klapka-indulót tehát - Egressy Ákos feljegyzése szerint - itt komponálta.

A fegyverletétel után Klapka menlevelével hagyta el Komáromot. Komárom után, azonban Egressy Béni életének fináléja következett. Sebesülése maradandó sántaságot okozott. E testi nyavalya mellé még tüdőbaj is érte. Azonban élete utolsó másfél esztendeje sem telt el tétlenül. Hisz ebben az időszakban verseli meg Katona József drámáját, a Bánk bánt, amelynek eddig csak prózai változata volt. Testi ereje fogyásával, halála közeledését érezve, kéziratait folyamatosan elajándékozza.

Egressy Béni 1851. július 17-én halt meg Pesten tüdőgyulladásban. A Hölgyfutár című lapban a halálhír így jelent meg: „Egressy Benő zeneköltő és a Nemzeti Színház tagja, életének harminchetedik évében elhunyt. Lakása Ősz és Sándor utca sarkán 1461 szám alatt. Zeneköltészetünk sajnos veszteséget szenved...”

Összesen 47 zeneművet írt, melyek közül 35 jelent meg nyomtatásban. Magyarra fordított 50-nél több színdarabot és 19 operaszöveget.

Kerepesi temetőben található sírja

Sírja a Kerepesi temetőben található, ez a felirat díszeleg rajta: „Aki szeretteinek emlékében él, az nem hal meg, csak távol van: halott csak az, kit elfelejtenek.”

Komárom is őrzi emlékét: 1966 óta működik a nevét viselő Alapfokú Művészeti Iskola.

Egressy Béni Alapfokú Művészeti Iskola főbejárata

2001-ben avatták fel az Egressy Béni emléktáblát a zeneszerző egykori lakhelyén álló épület falán, a Tó utcában.

2001-ben felavatott észak-komáromi Egressy-Béni emléktábla

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója évében, 2018. szeptember 15-én avatták fel a komáromi erőd szomszédságában, Egressy Béni közel három méteres teljes alakos szobrát, Nagy János felvidéki szobrászművész alkotását. A szobor felállítását a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület kezdeményezte, a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre karolta fel. Az ötnegyedes ember nagyságú bronzszobrot Móron öntötték.

2018-ban felavatott észak-komáromi szobra