Minden idők legnagyobb komáromi földrengése 1763. június 28-án, az országos Péter-Pál napi vásár hajnalán következett be.

Az 1763. június 28-án, reggeli 5 és 6 óra közötti földrengés a nagy Magyarország területén bekövetkezett legnagyobb erősségű földmozgás volt, amelyet a Richter-skála szerint 6.3-asra becsülnek. Az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék és a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai szerint a földrengés középpontja a komáromi vártól keletre-északkeletre lehetett, a Duna északi partján.  

A vásár, szokás szerint 3 napos volt: június 26-án tartották a barom-és elővásárt, 27-28-án a derékvásárt. Ennek megfelelően, június 28-án reggel már hajnalban talpon volt az egész város. A kézművesek és kereskedők időben elfoglalták helyeiket, a vásárlók is korán érkeztek. Otthon, a házakban leginkább az öregek, a betegek és a gyerekek tartózkodtak. Az utcák megteltek a környékről érkezőkkel.

Ennek a nyüzsgő vásári forgatagnak hajnali 5.15-kor iszonyatos dörgés, majd rengés vetett véget, ezt 5.30-kor egy újabb követte. Hogy melyik okozta a nagyobb pusztítást, nem tudjuk.

A város romba dőlt. A Városháza tornya a főtéren összegyűlt vásározókra zuhant, a nem régen elkészült új Szent András templom két tornya leomlott, harangjai átszakították a boltozatát, elpusztítva Franz Anton Maulbertsch csodálatos mennyezetfreskóit, a Szent János templom magas tornya is ledőlt és összetörte a templomot, és többen életüket vesztették a ferencesek templomában, a beszakadt boltozat alatt. Az emberek a Duna felé menekültek, egyesek hajókon kerestek menedéket, de a földrengés a folyó vizét is felkorbácsolta, és félelmetes erővel dobálta, törte a hajókat és hatalmas víztömeg zúdult a partra.

A földrengést előrengések vezették be, néhányat a város tágabb környezetében is éreztek. A megrázott terület: 87.200 km² nagyságú volt. A rengést ÉNY felé 580 km, DK-i irányban 380 Km távolságban is megfigyelték.

Komárom város elöljárósága 1763. július 5-i ülésén elrendelte, hogy össze kell állítani az állami szervek kérésére a jelentést, hogy miként történt a földrengés, meddig tartott, mekkorák a földrengés okozta károk.

Mária Terézia rendeletére a Királyi Helytartótanács július 11-én utasította a vármegyéket, hogy tegyenek jelentést a károkról.

A jelentés szerint Komáromban 279 ház összeomlott, 353 ház részben összedőlt, 213 ház nagy költséggel hamar javítható, 219 ház kis költséggel javítható. Több templom megsérült: a Szent András templom és a Szt. János tornyával együtt leomlott; a Jézus társasági atyák éppen elkészült, felszentelés előtt álló temploma megrongálódott, két tornya részben leomlott; a ferences templom állva maradt, de csak nagy költséggel javítható; említik a Szent Anna kápolnát a mellette épült, de még be nem fejezett kórházzal, de sérülést nem írnak; ugyanakkor a Szt. József kápolna és a kórháza helyreállítása nagy költséget kíván. A városon kívül, a Kálvárián álló, Szent Fábián és Sebestyén, orvosszentek tiszteletére „dögvész ellen” emelt kápolna szintén csak nagyobb költséggel helyreállítható. A görög katolikusok templomát is „teljes rontás sújtotta”.

A földrengés következtében 63 személy meghalt, közülük 58 komáromi polgár volt. „Akiknek pedig feje, karja, combja, vagy lába, illetőleg egyéb tagja tört vagy megsérült, megsebesült, vagy zúzódott, azok száma 102.”

Komárom vármegyében minden járásban a szolgabíróból vagy helyetteséből, ács és kőműves szakemberekből álló szakértői csoport mérte fel a helyzetet.

A Komáromban a legtöbb kárt a kőből és téglából épült udvarházak, kúriák szenvedték, s az áldozatok egy része is ezekben lelte halálát. Szombathy Erzsébet úrnő nemesi birtokrészén három személy halt meg, Kazay István kúriájában a ház ura is elpusztult, Gyulay Ferenc gróf kúriájában két személy halt meg, Mesterházy Jánoséban egy, Zichy Miklósné grófnőjében szintén egy.

Ugyancsak Komáromban a templomokban és imaházakban összesen 40.374 Ft, a főnemesek és nemes urak kúriájában 79.450 Ft kár keletkezett, az adózók és adóváltságot fizetők körében 3.310 Ft volt a kár és teljesen elpusztult 10 épület.

Komárom vármegyében (Szigeti,Tatai, Gesztesi és Udvardi járásban) a templomok, egyháziak parókiái és a nem katolikus imaházakban 65.458 Ft és 27 kr., a magánosok, főrendűek és nemes urak kúriájában és a beszállásoló házakban 132.858 Ft összes kár keletkezett, emellett az adózók és adóváltságot fizetők körében 15.071 Ft és 11 kr. volt a kár.

A királynő 5 év adómentességet engedélyezett a városnak és a kincstári erdőkből ingyen fakitermelésre adott engedélyt. A helytartótanács városunk javára országos könyöradományok gyűjtését rendelte el. Ennek eredményeként 2852 Ft adomány gyűlt össze, egyéb helyekről pedig 12.298 Ft. A helyi katonai kincstár 500 mérő búzát osztott ki, Zichy Ferenc győri püspök egy hajórakomány kenyeret küldött, Komárom vármegye 1000 mérő árpát utalt ki, Tata városa 1000 mérő meszet küldött.

Szükség is volt az adományokra, hiszen ház nem maradt épen, a lakosok mezőkön és hajókon laktak, a városi tanács is egy kertben ülésezett. A városi tanács elsőként a Városházát állíttatta helyre, órát a német tartományokból begyült adományon (848 Ft 52¹/₂ krajcár) készíttetett rá. Ezen kívül Karl Friedl festőművésszel a földrengést is megörökíttette 67 Ft-ért. A jezsuiták először székházukat, majd 1768-1771-ig a Szent András templomot állították helyre, önerejükből. Beomlott boltozatát, amelyet Maulbertsch frissen festett mennyezetfestménye díszített, deszkafödémmel pótolták, s erre boltozatot festettek. A ferencesek is hamarosan hozzáfogtak a templomuk és rendházuk újjáépítéséhez.

Az 1763. évi földrengés után Mária Terézia javasolta, hogy a szerencsétlenül járt város lakói települjenek át a Duna túlsó partjára: „… de a koldusbotra jutott lakosság ragaszkodása folytán a városi tanács a királyasszony javaslatát elvetette.”

A nagy földrengést utórengések követték. A jezsuiták az év végéig kb. 600 földrengést számláltak össze, s még a következő év legelején is folytatódtak.

A katasztrófa tragikus fordulópont volt a város életében, ezért a hivatalos dokumentumok mellett a korabeli írók, költők (Stefan Korbel, Baróti Szabó Dávid, Gvadányi József, Fábián Julianna és Jókia Mór) is igyekeztek hiteles és érzékletes képet festeni a történtekről, és több festőt is megihletett.

A nagy komáromi földrengés (Ferences kolstor, Frauenkirchen, Ausztria)
Karl Friedl: A nagy komáromi földrengés, 1763 (Duna Menti Múzeum gyűjteménye)

Számadó Emese