Immár 278 éve, hogy elnyerte Komárom a szabad királyi városi rangot, s hogy miért is volt olyan fontos ez a város életében, először ismerkedjünk meg azokkal a kiváltságokkal, amelyekkel ez a rang járt.

Habár kialakulásuk már a  11-12. században megkezdődött, a 14- 15. századfordulóján vált külön a szabad királyi városok kategóriája a mezővárosoktól. A szabad királyi városi városok jogállása jelentősen eltért a mezővárosokétól. Szabad királyi városok az ország negyedik rendjeként szerepeltek, az országgyűlésre királyi leiratban hívták meg őket. A szabad királyi városok csak a királynak voltak alávetve, a király tulajdonát képezték.

Komárom 1612-ben

A szabad királyi városok lakóinak kiváltságához tartozott a mezővárosokkal szemben, hogy joguk volt fallal bekeríteni a települést. A beköltözőknek polgárjogot adhattak. Plébánosaikat maguk választhatták. Fontos volt a vásártartás joga és az árumegállító jog. A polgárok szabadon végrendelkezhettek. Adóikat a királynak évente egy alkalommal, egy összegben fizették.

Komárom városi kiváltságait 1265-ben IV. Béla királytól kapta a város. A középkor folyamán a város folyamatosan fejlődött, de a török háborúk teljesen megakasztották az egyes városok fejlődését, és az ország jelentős városai gyakorlatilag teljesen elpusztultak úgy, mint Buda, Pest, Székesfehérvár, Esztergom.

Komárom az egész időszakban lakott város volt, bár négy alkalommal szinte teljesen elpusztult: 1529-ben, 1594-ben, 1621-ben és 1683-ban. 1683, a török sikertelen bécsi ostroma után visszaindul a visszaköltözés és a beköltözés Komáromba. 1692-ben I. Lipót megerősíti Komárom kiváltságait.

A Rákóczi-szabadságharc idején keletkezett a város egyik jellegzetes köztéri alkotása: már 1703 decemberében fogadalmat tettek Szentháromság-szobor felállítására, mivel az osztrák kézen levő várost Rákóczi kurucai ostrommal fenyegették. Az ostrom hosszas alkudozás és tetemes anyagi áldozatok árán elmaradt, a fogadalmat azonban nem tartották be.

1710 januárjában pusztító pestisjárvány vette kezdetét Komáromban. Cserkó János plébánosnak sikerült rávennie a városi tanácsot a szobor felállítására. Kezdetben egy ideiglenes faszobrot állítottak fel, majd 1714. február 2-án a komáromi jezsuita rend főnöke letette a kőszobor alapkövét, melyet 1715. Szentháromság vasárnapján avattak fel.

1715-ben felállított Szentháromság-szobor

A város már a török háborúk utolsó évtizedében, majd azt követően is súlyos katonai terheket viselt, ugyanúgy, mint Komárom vármegye többi települése. 1710-ben Komárom panaszt tett, hogy aránytalanul terhelték meg hadiadóval. Ebben az évben Komárom vármegye teljes adóját 3572 portió után vetették ki, ebből a városé 453 portio volt, a város panasza szerint ténylegesen csak 79 portiót tett volna ki az úgynevezett „civil” adóteher, a város tehát több mint 2500 Ft-tal nagyobb terhet viselt.

A következő évben ez a teher 1602 forintot tett ki, az 1197 portióból 149 után fizetett a város. Így a ténylegesen fizetett adóteher Komárom vármegye teljes adóterhének kb. 10-15 %-a körül mozgott. Ezen kívül még tartoztak a polgárok a várkapitánynak 418 forintot fizetni, valamint ehhez járultak a közigazgatás költségei, a kegyúri terhek, az örökös perek utáni összegek, ajándékok, így a polgárok által kitett összeg 10-12 000 forintot tett ki.

A város vezetői természetesen nem elégedtek meg a helyzet puszta megállapításával. Már 1711-ben az uralkodóhoz fordultak és panaszaik közt az első helyen a város portaszámának a vármegyétől való elkülönítése állt. A kívánalmak közt szerepelt továbbá hogy a városban házzal bíró nemesek, taksások és katonák ugyanúgy kezeltessenek, mint a polgárok. A város külön panaszban sérelmezte, hogy az esztergomi vár megerősítéséhez 6 kocsival 50 emberüknek kellett hosszas munkára menni.

Komárom 1744-ben

A Magyar Kamara már ekkor ajánlotta Komárom szabad királyi várossá nyilvánítását. A város beleillett azon városi sorába, melyek ezt a privilégiumot megkapták. Az uralkodó III. Károly foglalkozott a kérdéssel és bár a jogállást nem kapta meg Komárom, 1712. augusztus 1-jén privilégiumokat adott, s evvel kiváltságos város lett Komáromból. A város lakóit felmentette az ingyenes mezei és egyéb külső munkák alól és a város évi földesúri adóját 418 forintban állapította meg.

Már csak azért is jogosak lehettek Komárom igényei, mert a város igen nagy fejlődésnek indult ebben az időben. A város egy mesterre számított évi jövedelme 1715-ben a legmagasabb volt az akkori Magyarország területén 8321 lakossal és 1720-ban már elérte a 10.420-at.

1715-ben Komárom kézművesei bírtak a legmagasabb jövedelemmel. A történelmi Magyarország ekkor csak Brassó, Buda, Kolozsvár és Nagyszeben voltak népesebbek nála. Olyan városok maradtak mögötte, mint Sopron, Győr, Székesfehérvár, Esztergom. A legrégebbi adóösszeírás is 1715-ből származik. E szerint az adóalap 7985 forintot tett ki. Komárom súlyát mutatja, hogy a magyar megyék átlagához képest nagyjából közepes Komárom vármegyében egyetlen helyiségben írtak össze még iparosokat 1715-ben, Tata mezővárosban.

1720-as összeírás szerint – iparosait tekintve – Komárom az ország második városa. Komárom a kereskedők számát tekintve is megtartotta előkelő helyét a magyar városok között. 1720-ban eszerint a harmadik legjelentősebb város volt, egyedül Debrecen és Győr előzte meg. Buda és Pozsony a kereskedők számát tekintve Komárom mögött maradt, ha az összeírt jövedelemben Buda jóval meg is előzte.

Mivel a szabad királyi városok sorába való belépésben való fáradozással nem jutottak előbbre, arra törekedtek a komáromiak, hogy minél több királyi városokéhoz való jogot és kiváltságot szerezzenek. Első lépésük volt e tekintetben, hogy a várost a tárnoki várost közé sorakoztatták. Ezt 1723-ban érték el.

A második pedig a királyi italmérési jog megszerzése, ugyanis júliusban és augusztusban csak a királyi bérlőnek volt joga bort mérni a városban és ez sok viszálykodást biztosított. 1724. március 29-én döntöttek erről a komáromi tanácsban és 1723. június 3-án kiküldött bizottság tudott megállapodni a Magyar Kamarával. A szerződést a kibérlésről június 26-án hirdették ki melynek értelmében 20 000 forintért szerezték meg a királyi italmérési jogot.

Komárom a továbbiakban is törekedett városi helyzetének tisztázására, javítására. 1724-ben 20 000 forintot, hatalmas összeget kölcsönzött a Magyar Udvari Kamarának. De ekkor még messze voltak ettől. 1737-ben III. Károly ismét megerősítette a Lipót által Komáromnak adott kiváltságlevelet, kibővítve azzal, hogy a polgári és büntető ügyekben joghatósággal ruházta fel a tanácsot.

1737-ben Hildburghausen herceg, a vár kormányzója a céheket magához hívatta, privilégiumaikat elkérte, a piacon tartott úri széken azokban, mint a város földesura, megerősítette őket és ezért az egyes céhektől 6, 8, 12, sőt még 16 aranyat is kívánt s a céhek zászlóit a várba vitette.

Sok esély már nem mutatkozott a jog megszerzésére, így mikor 1741. január 19-én a bíró szóba hozta a szabad királyi városok közé való felvételét, a polgárság egyhangúan leszavazta.

Habsburg Mária Terézia magyar királynő

Pedig ekkor már új fordulat állt be. Az osztrák örökösödési háború javában folyt, s emiatt a királyi kincstárnak nagy szüksége volt pénzre. 1742-ben és 1743-ban a tanács kiegyezett a várkormánnyal, a királyi kamarával, lefizette a legnagyobb kölcsön vett pénzből a terhes váltsági díjakat s a bőkezűen ígért ajándékokat s így 1744. november 29-én értesülhettek ügyvivőik révén, arról hogy Mária Terézia királynő belegyezett Komáromnak a szabad királyi városok sorába való iktatásába, melyet 1745. március 16-án kelt oklevelével erősített meg.

E magas cím megszerzése 71.510 forintjába került a városnak. A készpénz lefizetése mellett még rengeteg ajándékába került a városnak. Így küldtek többek között két darab négy mázsás vizát, élve.

1745. április 3-án Kiss István bíró bemutatta a királyné által kibocsátott díszes kiállítású szabadságlevelet. Az oklevél kihirdetésére 1745 áprilisában érkezett báró Keller Károly királyi biztos, aki a régi hagyomány szerint április 24-ém, azaz Szent György napján intézkedett az új tisztikar – azaz a szabad királyi városi tisztikar megválasztásáról.

Komárom szabad királyi városi oklevele

Hatalmas tömeg vonult a város zászlóival a Szent-András templomba.  Díszes, szabad királyi városi privilégiumát megkapta ugyan a Magyar Kancelláriától Komárom, de a magyar joggyakorlat szerint törvényerőre az csak akkor emelkedhetett, miután az országgyűlés becikkelyezte. A négy új szabad királyi város: Komárom, Győr, Zombor, Újvidék becikkelyezéséről 1751-ben döntött az országgyűlés.

A város megkapta a dunai és vág-dunai szigeteket, viszont át kellett engednie a kincstárnak a Várköze nevű pusztát. A város bormérési jogát a július-augusztus hónapokra korlátozták, s ezt a jogot a városnak újból és újból évi 20 000 forinton kellett megváltania. A kiváltságlevél arra is kötelezte a várost, hogy szükség esetén katonai célra égessen téglát és cserepet, ami a vár bővítése s a nagyszámú laktanyák miatt elég gyakori feladat lett. A volt földesúr részére évi 51 forintnyi cenzust állapított meg a szabad királyi kiváltságlevél, ami lényegében csak jelképes összes volt a megváltás több mint 70 000 forintja mellett.

További jogai a következők voltak:  a város meghívása az országgyűlésre és követek tartása, szabad pallos jog, szabad plébános választási jog, katonai joghatóság eltörlése, adók egy összegben történő fizetése, háborús helyzet esetén katonai szolgálat vállalása, szabad végrendelkezés, a város felmentése a várkapitány felé járó évi 418 forint fizetése alól.

A szabad királyi városi oklevél első lapja

2015. március 16-án a szabad királyi városi rang megszerzésének 270. évfordulóját méltón ünnepelte meg Komárom városa. Az észak-komáromi városháza tornyát március 15-től egy nagyméretű molinó díszítette, amely egész évben a város születésnapjára emlékeztette a város polgárait és az idelátogatókat. A komáromi levéltárban őrzött eredeti oklevelet – szigorú biztonsági előírások mellett – április 1-jén állították ki a Tiszti Pavilonban.

Pokornyi Gábor