1892. szeptember 1-jén 24 órakor adták át a forgalomnak az Erzsébet hidat, amelyet Erzsébet királynéról, Ferencz József császár és király feleségéről neveztek el. Azonban az állandó híd megépülése előtt is közlekedni kellett a Duna két partja között.

A legkorábbi időkben csónakon, telente a Duna vastag jegén közlekedtek az emberek (gyalog, lovon  és megrakott szekerekkel egyaránt), ám hidak csak a jelentősebb településeknék épültek.

Komárom első hídjai hadászati jelentőségű volt, a dunai és vágdunai átkelés védelmére 1586-ra felépült hídfőerődöket kötötte össze a túlsó parttal. A Vág-Dunán 1585-ban készült el Candia Miklós hídmester irányításával a 79 hajóra épült, 500 láb hosszú hajóhíd, a Nagy-Dunán pedig Jurisich Lajos pozsonyi hídmester vezetésével valósult meg 1589-ben a hajóhíd.

A város török korszak után gyors fejlődésnek indult. Komárom kereskedői az egész ország területére szállították a helyi ipar és mezőgazdaság termékeit. A gyors fejlődés eredményeként Rév-Komárom  1715-ben az ország ötödik legnépesebb városa és a század közepére a magyarországi északi Duna-szakasz legforgalmasabb kereskedelmi gócpontja lett.

A Dunán való hatékonyabb átkelés idejére 1741-ben repülőhidat állítottak fel, ami tavasztól késő őszig szállította az utasokat és a kereskedőket. Ez egyfajta komp volt, amely a víz erejével közlekedett a két part között. A hátránya az egyes partokon a hosszú várakozási idő volt.

Az 1782-ben készült első katonai felmérésen a repülőhíd látható a Dunán

A város 1838-ban a repülőhíd helyett 336,6 m hosszú, 33 tölgyfahajóból álló hajóhidat építtetett, amelyet április 12-én nyitottak meg a forgalom előtt. A hajókon 6,2 m széles kocsiút és 2 m széles gyalogút vezetett. A hajóhidat a folyó közepén szét lehetett kapcsolni hogy a Dunán közlekedő gőzhajóknak utat nyissanak. Erre szükség is volt, mivel az első gőzhajóutat Budapestig Komárom érintésével 1830. szeptember 4-én a „Franz I.” nevű gőzhajó tette meg.

A hajó közeledtét Szőnynél és a Monostori erőd ormán álló árbócra felhúzott drótkosárral jelezték a hidak kezelőinek. Ilyenkor leállították a közlekedést és szétkapcsolták a hidat. Gyakran több óra is eltelt, amíg a hajók elvonulása után a hidat ismét összekapcsolták, ezért hívták „csallóközi szerencsének” azt, amikor az utas időveszteség nélkül átjutott a túlsó partra.

Komárom 19. századi látképe a hajóhíddal, a monostori partokról

A várakozás megkönnyítése érdekében mindkét hídfőnél már korán megjelentek az első beszálló kocsmák, ahol ételt, italt, szükség esetén szállást találhattak az utazók. Ezek nemegyszer komédiások, csepűrágók, szemfényvesztők mutatványainak színhelyei is voltak, ahol a Dunán haladó hajó miatt szétnyitott hídra várakozók jól tölthették idejüket. Ezért épített fogadót a Zichy család a déli hídfőnél 1659-ben. Ez az egykori fogadó azonos az Igmándi út 2. szám alatti ún. lépcsős kocsmával, amelynek utcára nyíló helyiségeiben napjainkban a Tourinform Iroda működik. Az épület 18. század végi barokk stílusú átépítés jegyeit viseli magán.

A 19. század második felében Baross Gábor által elindított, majd utódai idején kiteljesedő nagyszabású közlekedés-fejlesztési program végre lehetővé tette a Dunát átszelő állandó átkelési lehetőségek, a közúti vashidak megépítését. Ennek első állomásai a pozsonyi Ferencz József közúti-vasúti ikerhíd (1889-1890), a komáromi Erzsébet híd (1891-92), Esztergom-párkányi Mária Valéria híd (1893-95), majd a további Duna-és Tisza-hidak építése voltak. Ezeknek a hidaknak a helyét az évszázadok során kialakult átkelési pontok jelölték ki.

A komáromi Erzsébet-híd megépítése több okból is szükséges volt és ezzel széles körű kihatással volt a térség életére. Egyrészt biztosította a téli-nyári állandó és folyamatos közlekedést a Duna két partja között, ami kereskedelmi és katonai szempontból lényeges momentum volt; másrészt megteremtette az utolsó feltételét a Duna két partján, az átkelés miatt kialakult, történelmileg már egybeforrott települések, a bal parti Rév-Komárom és a jobb parti Új-Szőny egyesülésének.

A komáromi állandó híd építésének gondolata már az 1870-es években felmerült. A felsorolt érdekek ellenére azonban a megvalósítás még mintegy két évtizedig váratott magára az állam és a város közti megfelelő konszenzus létrejötte hiányában.

A híd megépítésére elsőként a komáromi helyőrség mérnökkari ezredese, Chiolich Herman tett konkrét javaslatot a városi hatósághoz 1875. február 22-i átiratában, melyben azt tudakolja, hogy milyen áldozatokra kész a város az állandó Duna-híd megépítésében, tekintettel arra, hogy az elsősorban a város érdekeit szolgálja. A Polgármesteri Hivatal válaszában közölte, hogy a hídépítést készpénzzel nem tudja elősegíteni, de a cél érdekében rév-és vámjogát hajlandó feláldozni és minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja.

1878. május 30-án a Magyar Kir. Közmunka-és Közlekedési Minisztérium Komárom városának küldött leiratában felszólította a város vezetését, hogy tárgyalja meg a Dunán építendő állandó híd kérdését, mely a város és a katonaság érdeke is, s amennyiben a város saját költségén nem tudja megépíteni a hidat, határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett lemondana vámszedési jogáról a magyar állam, vagy a hidat építtető vállalkozó javára.

1879. március 18-ára összehívott rendkívüli városi közgyűlésen kimondták, hogy a város saját erőből nem képes a hidat megépíteni és 160.000 Ft kárpótlás ellenében hajlandó lemondani az állam javára a rév-és partjogáról. Továbbá kikötötték, hogy amennyiben a hídba fektetett tőke megtérül, a jövedelem ötöde Komárom városát illesse meg. A minisztérium válaszában közölte, elvárta volna a várostól, hogy vám- és révjogáról mindenféle kárpótlás nélkül mond le, s a hídépítés költségeihez is hozzájárul.

1887-ben újra Chiolich Herman lett a vár parancsnoka. A kormány felszólította Komárom városát, hogy ismételten tárgyalja meg a hídépítés feltételeit. A városi közgyűlés ekkor a kárpótlás összegét 100.000 Ft-ban határozta meg, és igényt tartott a hajóhíd anyagára is. A minisztérium azonban továbbra is soknak tartotta a város követeléseit, az azonban ennél többet nem engedett.

Az állandó Duna-híd megépítését végül Baross Gábor miniszter 1891. április 22-én hagyta jóvá. A beérkezett költségvetések közül a norvég származású ács, Guilbrand Gregersen cégének az ajánlatát fogadták el.

A szerződés értelmében az összes építmény kivitelezését 1.165.000 Ft-ban határozták meg és egyben kötelezték a vállalkozót, 58.000 Ft óvadék  befizetésére az államkasszába. A késedelmi kamatot napi 150 Ft-ban határozták meg.

A híd általános terveit Feketeházy János MÁV főmérnök, kiviteli terveit a MÁVAG diósgyőri Vas-és Acélgyára készítette. A fővállalkozó  és egyúttal az alépítmény készítője tehát a Gregersen. G. és Fiai cég volt. Az acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta és szerelte.

A 4 x 100 m nyílású híd ún. hegesztett vasból készült. A szerelést facölöp-jármokra épített munkaállványon végezték, sínen mozgó portáldaru segítségével.

A 414 m összhosszúságú acélszerkezetű hidat V pillér tartja. A komáromi I. sz. és új-szőnyi V. sz. hídfők alapozása süllyesztett vasbeton szekrénnyel történt. A hídfőknél kétoldalt egy-egy terméskő mellvédfal épült, továbbá itt helyezték el a vámszedő őrházakat is.

Az Erzsébet híd jobb parti hídfőjének terve (részlet)

A híd főbb adatai:

A híd ünnepélyes megnyitására 1892. szeptember 1. és 2. között került sor.

Az ünnepségsorozatot az 1-jén 3 órakor megtartott rendkívüli közgyűlés nyitotta meg, amelyen több határozat is született:

„… az állami hídon alkalmazott közegek a városi kövezetvámot nem szedhetik, utasíttatik a tanács, hogy a kövezetvámszedéshez egy alkalmas közeg azonnali beállítása iránt intézkedjék. Minthogy továbbá az állandó hídnak a forgalomnak való átadása után a város tulajdonát képező hajóhíd eltávolítandó, ezen rendelkezés végrehajtásával is a tanács bizatik meg.[…]

Ezen magas leirat, mely tudatja, hogy az uj állami híd f. évi szeptember hó 1-és 2-ika közti éjfélkor adatik át a közforgalomnak, s mely egyuttal városunk történetében úgy közigazgatási, valamint kulturális tekintetben is egyaránt kiemelkedő korszakos tény megvalósítását, s ezen város közönsége ég táplált óhajának teljesülését jelenti,- örvendetes tudomásul vétetik.

Az állandó híd,- a modern technikai tudomány e szép alkotásához városunk szebb jövője –és fokozatos fejlődésének reményei fűződvén, - eltelve azon hittől, hogy e város felvirágzása iránt táplált hő reményeket az idő majdan valóságra váltandja fel: a város közönsége hálával gondol azokra, akiknek e nagy mű létesítése köszönhető. 

A hálának legmagasabb szava hazánk méltán gyászolt kereskedelemügyi miniszterét – most már fájdalom néhai – Baross Gábort illeti. Az ő nagy czélokat kitűző és bámulatos erélylyel végrehajtó munkásságának köszönhető elsősorban, hogy az állandó híd eszméje 15 évi sikertelen tárgyalások után a tervezgetések köréből a gyakorlati megvalósulás stádiumába lépett. Komárom város közönsége soha le nem róható hálával adózik e – hamvaiban is áldott – nagy férfi emlékének, s e kegyelet jeléül elhatározza, hogy az ő olajfestésű arczképét a közgyűlési terem számára megszerzi s ezen határozat foganatosításával a tanácsot bízza meg.

Az Erzsébet híd 1903-ban

Meleg köszönetet szavaz továbbá a közgyűlés Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter ő nagyméltóságának, mint a ki a nagy mű létesítésénél államtitkári hatáskörében is közreműködött, s nagyszerű elődjétől reászállt feladatot a végleges megoldás elé vezette; köszönet illeti ő nagyméltóságát azért is, hogy kegyes volt a legfelsőbb jóváhagyást kieszközölni ahhoz, hogy az új híd a város közönségének az óhajához képest felséges Királyasszonyunk nevéről „Erzsébet” hídnak neveztessék; de köszönet illeti ő nagyméltóságát legfőképp azért, hogy a vámszabályzat díjtételeinek méltányos megállapítása által a fokozottabb forgalomnak utat nyitott.

Köszönetet szavaz még a közgyűlés Chiolich Herman cs. és. kir. nyug. Altábornagy – gráczi lakosnak, aki mint első ízben az itteni hadmérnökkar főnöke, később mint komáromi várparancsnok az állandó híd eszméjét fölvetette, s annak létesítését, a közös hadügyi kormánynál ismételten szívós erélylyel sürgette.

Végül köszönetet szavaz meg a közgyűlés Zuber József főispán úr ő méltóságának azon fáradhatatlan, buzgó tevékenységért, melyet mint az állandó híd létesítésének tárgyalására 1878. évben kiküldött permanens bizottság elnöke e minőségében a nagy cél érdekében kifejtett, s ezen nagyfontosságú ügyben az állami kormány és a város közönsége között a bizalmas összeköttetést állandóan fenntartotta.”

Az Erzsébet híd az 1910-es években

A közgyűlés végeztével, este 7 órakor bankett kezdődött özv. Fábiánné éttermében:

„… melyen a hídépítési vállalat, valamint a felügyelőség tagjai a város vendégei voltak….A banketten mintegy 150-en vettek részt …. A felköszöntések sorát Tátray polgármester nyitotta meg….Volt ezután még sok, igen sok toaszt, melyek derült hangulatban tartották a kedélyes társaságot egész az éjféli órákig, amidőn fölkerekedve, a Russay József kamarás kényelméből koromsötét utczákon keresztül az egész társaság az állandó hídhoz vonult, ahol Zsedényi főmérnök a kereskedelmi miniszter nevében pontban 12 órakor a hidat megnyitottnak jelentette ki. Erre képviselőnk (ti. Tuba János) tartott a pillanat ünnepélyes és fontos voltát méltató beszédet, melyet a kedvezőtlen esős idő daczára nagy számban egybegyült közönség lelkes éljenekkel fogadott. Ezután az egész közönség görögtűz fénye és Ferdi Rákóczy-indulója mellett átvonult a hídon, amelynek közepén találkozott a szintén zeneszóval jövő újszőnyiekkel. E testvéries találkozás után együtt vonult át Komárom és Újszőny ünneplő közönsége a szőnyi hídfőn, hol a községi előljáróság nevében Horváth András üdvözölte a megye alispánját és a város polgármesterét. Az üdvözletre Szombathelyi alispán válaszolt … Ő Felsége a Király és Királyné éltetésével végezte beszédjét, amelyre a nagyszámú közönség éljenzéssel mondott Áment.”

Szeptember 15-én a rév-komáromi és az új-szőnyi hídfő mellvédfalán egy-egy építési emléktáblát helyeztek el:

A hídfő jobboldali mellvédfalán ez áll:

"ERZSÉBET-HÍD létesíttetett I. Ferencz József ausztriai császári és Magyarországi apostoli királyának uralkodása alatt, gr. Szapáry Gyula miniszterelnök idején, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter által 1891-92."

Az újszőnyi oldalon ez áll:

"Czekelius Aurél műszaki tanácsos vezetése alatt megépítették. Gregersen G.és fiai vállalkozók.- A vasszerkezetet a magyar királyi államvasutak gépgyára készítette."

Szeptember 4-ig a közönség vámmentesen közlekedhetett az új hídon és csak azután lépett érvénybe a kereskedelmi miniszter által megszabott vámtarifa.

A gyalogosan közlekedők jövet-menet 1 krajcárt fizettek. Ez alól felmentést kaptak a külön igazolvánnyal rendelkezők: az Új-Szőnyből Komáromba iskolába járók, a mezőgazdasági és ipari munkások és a monostori szőlővel bíró komáromi lakosok fogatai. A parasztszekerek, árut szállító igáskocsik 10 krajcár vámot fizettek, az egyfogatúak 5 krajcárt. Az élelmiszert szállító kézitaligák vagy kocsik után 2 krajcárt kellett fizetni.

Felújítások

1909-ben újra mázolták a vasszerkezetet.

1914-ben a kocsipálya faszerkezetét felszedték és aszfalttal burkolt új vasbeton pályaszerkezetet készítettek.

1926-ban Kis J. Jenő okleveles mérnök a budapesti Aerolith-, Cementáru- és Terracitgyár alkalmazásában az Erzsébet-híd lejáróját bazalt terracit-burkolattal rakta le.

1927-ben a MÁV Gépgyára elvégezte a vasszerkezet megerősítését; a kocsipályán új aszfaltburkolatú vasbeton pályaszerkezetet építettek.

1938. július 30-án a Magyar Kir. Közlekedési Minisztérium részéről Körmendy Lajos királyi segédmérnök hídvizsgálatot végzett. Kisebb hibák javításán túl kicseréltek 12.080 db szegecset is.

1938-ban A Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium kérelmet nyújtott be Komárom városához a híd jobboldali hídfőjén lévő Állami Vámház átalakítására. A munkálatokat Komáromi Kálmán helybéli építőmester végezte.

1939. október 15-én újabb hídvizsgálati szemlét tartottak, melynek eredményeként 16.213 db szegecset cseréltek ki. Egyúttal a gyalogjáró összerepedezett aszfaltburkolatát is helyreállították és a hidat újramázolták.

A felrobbantott híd

1945 márciusának legvégén a visszavonuló német csapatok a hidat felrobbantották.

A híd roncsfelvételi rajza 1945-ből

A hidat az eredeti tervek szerint 1945-46 folyamán helyreállították. Ideiglenesen a középső két nyílásban fa pályaszerkezet készült. 1946 decemberében adták át újra a forgalomnak.

1957-ben a Komáromi Vámfelügyelőség a közúti hídfőnél lévő épület helyett korszerű, emeletes épület létesítését tervezte. Az új vámhivatal a jelenlegi helyén, a Duna-híd baloldali feljáróján, az Állami Vámhivatal épületével szemben épülne fel. 

1962-ben előregyártott vasbeton elemekkel cserélték ki a fa pályaszerkezetet, egyidejűleg felújították a járdákat, az aszfaltburkolatokat, a diletációs szerkezeteket, újramázolták az acélszerkezeteket. A munkálatokat a csehszlovák fél végezte.

A híd próbaterhelése 1965-ben

1965 szeptemberében 4 db T-34 típusú és 2 db SD-100 típusú tank segítségével terheléses vizsgálatot végeztek a hídon, melynek eredményeként megállapították, hogy a IV. nyílásban lévő eredeti szerkezet csomópontjainak merevsége részlegesen csökkent.

1979/80-ban a magyar fél átépítette a szélső nyílások pályaszerkezetét, elvégezte a közvilágítás rekonstrukcióját, a szükséges szegecs-cseréket és felújította a hajózási célú pillér megvilágítását. A munkálatok a forgalom egy nyomra történő korlátozása mellett folytak.

1988/89-ben a csehszlovák fél elvégezte a hídon az esedékes időszakos vizsgálatot és az acélszerkezet mázolását.

1990 májusában az Építőmérnöki Kar munkatársai az észak-komáromi OSC felkérésére meghatározták a híd terhelhetőségét. A műszeres mérések és ellenőrző számítások összességében megállapították, hogy a hídszerkezet műszaki állapota, magas kora ellenére is jónak mondható.

1995-ben a híd rácsos acélszerkezete korrózióvédő bevonatának vizsgálatát végezték el. A vizsgálat megállapította, hogy néhány éven belül szükséges a teljes felújító mázolás elvégzése.

1998: magyar szakemberek megvizsgálták a hidat, melynek eredményként folyamatban van a felújítási munka tervezése

Az 1998. évi hídfelülvizsgálat eredményeként 2002-ben a szlovák hídszakemberek vezetésével a kis-dunai felnyitható híd felújítási munkálatai folytak. A zavartalan munkavégzés érdekében a forgalmat az Erzsébet-szigeten keresztül terelték a város felé.

2004-től a nagy-dunai híd felújítási munkálatai kezdődtek meg, átépítették a járdát, a kocsipálya-szerkezetet és sor került a korrózióvédelemre is.

2002-ben, a híd építésének 110. évfordulójára a Komáromi Klapka György Múzeum nagyszabású kiállítást rendezett és hozzá egy kiadványt készített.

Kiállítás a híd történetéről 2002-ben

Számadó Emese