Az 1848-49-es szabadságharc megtorlásainak jelképe Batthyány Lajos és az aradi tábornokok kivégzése.

Aradon az osztrák hadbíróság 14 tagból állt, a vádlott tiszt rangjának megfelelő összetételű volt a bíróság. A vád és a védelem szerepét egyaránt a hadbíró, Karl Ernst látta el.

Az aradi várbörtön udvara

A bíróság a vádlottak vallomásainak felolvasása után vonult vissza döntéshozatalra. A vádlottak közül Gáspár András kapott egyedül börtönbüntetést, Lenkey János kivégzését pedig elhalasztották elmebajra hivatkozva. Lenkey pár hónappal később vesztette életét a börtönben. A többiek halálbüntetést kaptak.

Az ítéleteket október 5-én reggel hirdette ki a bíróság, a tábornokok jelenlétében. Majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.

A kivégzés napja, október 6-a, szándékosan a bécsi forradalom és Latour halálának első évfordulója volt.

Gróf Theodor Franz Baillet von Latour  császári és királyi táborszernagy ugyanis 1848 márciusától, az első bécsi forradalom kitörésétől kezdve osztrák császári hadügyminiszter volt, akit 1848. október 6-án meglincseltek.

Hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt.

Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben.

Latour felakasztása 1848. október 6-án

Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel. Miután a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Őt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták rá a halálos lövést.

Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét. 

Thorma János: Az aradi vértanúk kivégzése

A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa köré, majd melléjük döntötték az akasztófaoszlopokat is.

1871-ben az Aradi Honvédegylet felállított egy terméskőből készült emlékoszlopot a vár alatti zsigmondházi mezőn, a kivégzés helyszínén. Ezt 1874-ben megmagasították egy gúla alakú oszloppal.

A ma is látható obeliszket 1881-ben közadakozásból emelték. Alapjában a vértanúk földi maradványait őrzi.

Az aradi vértanúk kivégzésének napját 2001-ben a 237/2001.(XII.10.) kormányrendelet alapján nemzeti gyásznappá nyilvánították.
Komáromban különösen fontos az arad vértanúkról megemlékezni, hiszen többségük itt is teljesített szolgálatot. Török Ignác várparancsnok is volt, Damjanich János itt törte el a lábát 1849. április 27-én, de harcolt itt Aulich Lajos, Desewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, gróf-Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József és Poeltenberg Ernő is.

Emléküket az Igmándi erőddel szembeni kis téren lévő emlékkő őrzi.

Számadó Emese