A Budapest felmentésére megindult „Konrad” hadműveletek sikertelenségét követően 1945. elején a front megakadt. A német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága újabb ellentámadásokkal próbálta a szovjet előretörést megállítani, majd a Duna vonaláig előrenyomulni. 1945. február 17-én megindították a „Déli szél” (Südwind) hadműveletet Komárom irányából a Duna bal partján, hogy a Garam menti hídfőket visszafoglalják. A hadművelet elérte célját, azonban ezt nagy veszteségek árán lehetett elérni. A „Südwind” hadművelet volt a Waffen SS utolsó, tervek szerint végrehajtott, győztes hadművelete. Ezt követően a német vezetés a Dunántúlon kísérelt meg hasonló áttörést. A „Tavaszi ébredés” (Frühlingserwachen) hadműveletet március 6-án indították meg a Balaton irányából, ahol tekintélyes páncélos erőket sikerült összpontosítani. A hadművelet orosz elnevezése a „Balatoni védekező hadművelet” volt. A támadásból azonban rövid idő alatt védekezésbe kényszerültek a németek és ennek köszönhetően a szovjetek megindították az ellentámadást. A 2. és 3. Ukrán Front főerői 1945. március 16-án indították meg a bécsi és pozsonyi hadászati támadó hadműveletet.

A bécsi és pozsonyi hadászati támadó hadművelet

A 2. Ukrán Front 46. hadserege nyomult előre a Duna déli partján. A német hadseregcsoport vezetése március 18-án utasítást adott a 8. hadseregnek, hogy vegye át a komáromi hídfő védelmét. Még az éjszaka folyamán idevezényelték a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztályt. Otto Wöhler tábornok a komáromi hídfő parancsnokává Günther Pape tábornokot nevezte ki, akinek a feladata az olajfinomítók és a hídfő megvédése lett minden áron. A szovjetek településről településre közeledtek, közben a légibombázások folyamatosak voltak. Mocsa és Nagyigmánd térségében napokig tartó véres küzdelem folyt, majd március 27-re Komáromot és Szőnyt körülzárták a szovjetek.

Szőny dél-délkeleti határában magyar légvédelmi egységek foglaltak állást, ekkor már főként szárazföldi célpontok ellen. A szőnyi grófi család tagja, Montecuccoli Alfréd zászlós a 203. honvéd légvédelmi tüzér pótosztály kötelékében, Döglőd-pusztán szolgált ütegparancsnokként. Március 27-én a front már tarthatatlanná vált, ezért a tisztek hazaküldték a legénységet. Montecuccoli és néhány önkéntes a helyszínen maradt. Egy szemtanú így emlékezik vissza az eseményekre: „Nem sokkal ezután odaértek az oroszok. Felzavarták őket a (boldogasszony-pusztai) pincéből, és felsorakoztatták őket. Sorban kifosztották mindegyiket. A fosztogatás hosszan tartott, többször vissza-visszamentek egy-egy emberhez, így Montecuccolihoz is visszament egy katona. Különösebb ok nélkül kiállította a sorból, hátraléptette néhány lépést, és a géppisztollyal belelőtt egy sorozatot. Ott azonnal holtan esett össze a gróf.”

Montecuccoli Alfréd

Egy másik szemtanú így számolt be: „A szőnyi harcok idején március 27-én Rendes Istvánnal, Kemény Armanddal és Író Lászlóval együtt kimentünk Döglődre, hogy az ottani harcok folyamán elhalt gr. Montecuccoli Alfréd holttestét behozzuk. Az egyik napon eredménytelenül kerestük, akkor ismét a másik napon kimentünk a fent nevezetekkel együtt. Ekkor találtuk meg munkaadónk fiának holttestét. Nevezettet évek óta személyesen ismerem és minden kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy a tetem gr. Montecuccoli Alfréd holtteste. A holttestet kocsira tettük és behoztuk, a szőnyi r. kat. temetőbe temettük el f. évi március 30-án, a temetésen magam is részt vettem. Halálát a harc közben elszenvedett halálos sérülés okozta, felső testét hét géppisztolylövés érte, erről magam is meggyőződtem.”

Montecuccoli Alfréd sírja a szőnyi katolikus temetőben

Hans Kreysing tábornok, a 8. hadsereg parancsnoka már március 25-én jelentette, hogy a komáromi hídfőt lehetetlenség tartani, majd 27-én újabb jelentést tett arról, hogy a várost körülzárták a szovjet csapatok. A szovjet 420. műszaki zászlóalj átjárót tudott nyitni a német aknamezőn, ennek következtében 28-án hajnalban megkezdődött a szovjet 52. és 223. lövészhadosztályok támadása Komárom ellen. A német „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály Komárom szélén védelmi állásokat foglalt. Napközben érkeztek felmentésre a német 711. gyaloghadosztály Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosaival. A szovjetek szintén kaptak további gyalogsági és tüzérségi támogatást.

Kilőtt Jagdpanzer 38(t), ismertebb nevén „Hetzer” vadászpáncélos a Mussolini (mai Igmándi) úton, háttérben az Igmándi keserűvíz palackozó üzeme (későbbi nyomda)

Az utcai harcok törmeléke szintén a mai Igmándi úton

A Szőnyt védő magyar 23. gyaloghadosztály vonalait a szovjeteknek a délután során sikerült áttörniük, aminek köszönhetően a védőknek heves utcai harcok közben vissza kellett vonulniuk a Duna északi oldalára. A visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidakat, hogy lassítsák a szovjet előretörést. A hidak felrobbantása rengeteg emberi áldozatot követelt a támadók és a visszavonulók részéről egyaránt.

A felrobbantott komáromi vasúti híd

A Komáromi Klapka György Múzeum által 2014-ben kiadott Komárom és településrészeinek egyesülése: Szőny és Koppánmonostor története, Kezdetektől 1977-ig című kiadványban sok érdekes életút közt szerepel Huszár Magdolna története is. Ő 1946-ban férjhez ment Pápay Elemér utász főhadnagyhoz, aki a második világháború alatt a Monostori Erődben teljesített szolgálatot. A család elmondása szerint, Pápay Elemér volt az, aki felrobbantotta az Erzsébet hidat. A háború után háborús bűncselekménynek minősítették tettét, ezért a Katonai Politikai Osztály letartóztatta és hosszú ideig fogva tartották.

A 252. lövészhadosztály két tisztje, A. I. Pesztyerev hadnagy és I. M. Buszargin hadnagy Komárom elfoglalásáért később megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntető címet.

Ábrahám Tamás