Báthory Zsigmond kétes megítélésű fejedelem volt, aki háromszor is Erdély élére állt. Ő lesz az, aki szakít a törökpárti politikával és a Magyar Királyság újraegyesítését tűzi ki fő céljául. Uralkodásának első időszaka (1586-1598) lényeges a mi szempontunkból, amely egybeesik a török időszak egyik legnagyobb és legpusztítóbb háborújával, a tizenöt éves háború első szakaszával.

Báthory Zsigmond Erdély fejedelme

Minden nagy uralkodónak adatik egy krónikás, aki megírja a magyarok történetét, belefoglalva uralkodójának cselekedeteit. Báthory is erre törekedett, ezért alkalmazásába vette Baranyai Decsi Jánost, aki megírta a Magyar históriát. A szerző a kortárs krónikás hagyományt követve szerette volna megírni a Magyar Királyság történetét a kezdetektől. Bonfinit követve a művét tizedekre (decas) akarta osztani. A Magyar história csak a 10. és 11. decast tartalmazza és csak az 1592 és 1598 közötti időszakot örökíti meg, amelyet a szerző maga is átélt. Az előzmények valószínűleg nem készültek el. A 10. decas tíz könyvre, míg a 11. két könyvre osztható. Elsőnek az 1592 és 1594 végéig terjedő időszakot írja meg és küldi el a fejedelemnek, akitől viszont nem kap támogatást. 1597-ben folytatta a művét az 1596-os eseményekig, közben pedig néhány ponton átírta az előzményt. 1598 év végén megírta a tizenegyedik tizedet és ezen a ponton félbe maradt a munka. A szerző közel állhatott a szűk politikai elithez és hozzájutott bizalmas iratokhoz is. Komoly, aprólékos kutatómunkát végzett: felkereste és kikérdezte a szemtanúkat, eredeti okiratokat olvasott, és ezek segítségével írta a művét, amitől hitelesnek tűnik. Ugyanakkor, mivel a fejedelemnek címezte a művet, előtérbe helyezte annak jó tulajdonságait. A pontos dátumok, nevek és helyek sem adnak teljes bizonyosságot, mert a művet több évvel az események után írta.

Baranyai Decsi János

Ráadásul az is problémát jelent, hogy mindkét ránk maradt másolat töredékes és megbízhatatlan lehet, arról nem is beszélve, hogy a szerző munka közbe halt meg és nem tudta befejezni a művet. A nyers szövegről az első másolatot 1603. április 14-i keltezéssel fejezte be és egészítette ki valaki. Ez a példány elvesztett, de előtte ezt is lemásolták a dátum megőrzésével. Kovachich Márton György 1798-ben egy részletet nyomtatásban megjelentetett. Egy másikat pedig Toldy Ferenc adott ki 1866-ban, ami szerencsére követi az első részlet történéseit. A két részlet két különböző másolatból származik. Ezt onnan tudjuk, hogy vannak átfedések a részek között és némi eltérés mutatkozik.

Komárom történetének szempontjából fontos adalék, hogy az 1594. évi török ostromot is részletezi. Győr eleste után a komáromi várvédők hősies helytállása lélektanilag egy fontos momentumnak számított a török elleni háború szempontjából. Az ostromról részletesen az alábbi linken lehet olvasni: 
https://kgym.blog.hu/2022/10/28/komarom_ostroma_1594-ben

Komárom 1594. évi ostroma

Báthory Zsigmondnak ezek a győzelmek teremtettek lehetőséget arra, hogy saját udvarán belül leszámoljon a török pártiakkal. Szövetséget kötött Moldova és Havasalföld fejedelmével és nagyszabású hadjáratot szervezett. Ennek a keretén belül több várat visszafoglalt, majd Gyurgyevónál végső csapást mért a török seregre 1595. október 28-án (más források szerint 29-én), 427 éve.

Tudósítás a gyurgyevói győzelemről egy korabeli nyugat-európai nyomtatványban

A háború alatt hosszútávú sikereket nem tudtak elérni a keresztény hadak. Az egyik legnagyobb vereségük a mezőkeresztesi csata volt 1956. október 26-án - ennek, mint látjuk, most volt az évfordulója. Báthory Zsigmond lemondott a fejedelemségről Habsburg Rudolf javára aminek következtében újra megerősödött a török párti tábor a fejedelmi udvarban. Baranyai Decsi János krónikája és a háború viszonylagos sikerei itt értek véget.

Egy kis kiegészítésként a tizenöt éves háború demográfiai változásaira hívnám még fel a figyelmet, Komárom környékére vonatkozóan. Tisztáznunk kell azt a tévhitet, hogy a török hódoltság miatt néptelenedett el az ország középső része. Ezt azonban nem közvetlenül a török jelenléte okozta, hanem a folyamatos háborúskodás és főleg a tizenötéves háború hatása volt jelentős. A törököknek egyébként sem volt célja a népírtás, mivel fontosabb volt nekik az adózó nép. A változó határok mentén a népességet a kettős adóztatás sújtotta, egyszerre adóztak a töröknek és a magyar királynak. 1543-ban Esztergom és Tata eleste után Szőny és tőle nyugatra Rév település elpusztult. Az 1580-as években Szőny újra épült, viszont az említett tizenöt éves háború alatt újra elnéptelenedett. 1594-es ostrom alatt Komáromot lerombolták. Az ostromlók a helyieket felhasználva próbálták a vár falait megközelíteni és aláaknázni. Azok akik nem vesztek oda a háború alatt a Szőny és Tata közötti mocsárvilágban próbáltak menedékre lelni. A határ folyamatosan Szőny környékére esett, aminek következtében a helyi lakosság a háborús időszakon felül is komoly áldozatokat hozott (kettős adózás, portyázások). A szőnyi békék (1627, 1642) helyszíne is jó példa a határ folyamatos jelenlétére.

Ábrahám Tamás