Gróf Leiningen-Westerburg Károly Ágost honvédtábornok 1819. április 11-én született Ilberstadtban, Hessen nagyhercegségben, elszegényedett német főnemesi családban.

Szamossy Elek festménye

Az osztrák hadseregben ezredesként szolgáló édesapja nyomdokaiba lépve tizenhat évesen ő is a katonai pályát választotta: 1835-ben belépett a császári és királyi hadseregbe. 1844-ben nősült, Sissányi Erzsébetet, egy dúsgazdag törökbecsei gabona- és marhakereskedő család lányát vette el feleségül. Bár a rossz nyelvek érdekházasságról beszéltek, boldogan éltek, a téli időszakot Bécsben, a nyarat a vajdasági Törökbecsén töltötték. 1845-ben, második gyermekük születése után Leiningen-Westerburg Károly kilépett a császári seregből, és a 31. gyalogezred tartalékállományába vonult. Kiváló üzleti érzékével gyarapította vagyonát, a törökbecsei birtokon termett gabonát Bécsbe és Fiumébe szállították.

1848 őszén feleségével Pozsonyban értesült arról, hogy szerb felkelők megtámadták Törökbecsét, és megölték sógorát, Rohonczy Lipótot. Bár a hír nem bizonyult igaznak, önként jelentkezett szolgálatra, azzal a kikötéssel, hogy a délvidéki hadszíntérre osszák be. Október végén vezérkari századosként Damjanich János hadtestébe vezényelték. Bár alig beszélt magyarul, a rohamokat személyesen vezette, katonái maximálisan tisztelték.
December 28-án őrnaggyá léptették elő, 1849. január közepétől a 19. gyalogezred 3. zászlóaljának parancsnoka, majd február 10-től alezredes és dandárparancsnok lett a 3. hadtestnél.

Neje, Sissányi Erzsébet (Barabás Miklós festménye)

Az 1849. február 24-i cibakházi ütközetben császári katonák rövid időre foglyul ejtették és egy fogadóban barikádozták el magukat. Katonái azonnal visszafordultak, közülük többen is életükkel fizettek, de parancsnokukat kiszabadították. Miután sikeresen megvédték a tiszai hidat, Mészáros Lázár hadügyminiszter kitüntette az általa vezetett zászlóaljat. A szolnoki csata idején – ahol is kiválóan vezette fegyelmezett katonáit – már alezredesként, áprilisban már ezredesként irányította csapatát.

A dicsőséges tavaszi hadjárat során Görgei Artúr vezetése alatt harcolt a tápióbicskei, isaszegi, váci, nagysallói csatában és Budavár visszavételében is. 1849 júniusában megkapta a tábornoki kinevezést, és a 3. hadtest parancsnoka lett.

A július 2-i komáromi csata során a Mocsa ellen előnyomuló ellenség ellen Leiningen-Westerburg Károly lovassága vette fel a harcot, a huszárok azonban kezdeti sikerek után hátrálni kényszerültek. A túlerőt látva Klapka visszavonta csapatait Szőnyből az újszőnyi sáncok mögé. Ezután Klapka kiadta a parancsot Ószőny visszafoglalására. Ezt kemény harcokban, kétszeri visszaverés után sikerült teljesíteni. Az ütközet estig tartott, amikor mindkét sereg a sáncok mögé vonult vissza.

Leiningen-Westerburg magyarul csak egy-két szót tudott, de az ebből adódó kezdeti tartózkodás ellenére katonái tűzbe mentek volna érte. Mind hadosztályparancsnokként, mind a hadtest élén kitűnően megállta a helyét, gyorsan át tudta tekinteni a bonyolult helyzeteket, és rá is, fegyelmezett csapataira is minden körülmények között nyugodtan lehetett számítani. Damjanichhoz és Görgeyhez gyengéd barátság kötötte. Naplója a szabadságharc hadtörténetének egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb forrása. “Nem tudom, miért szerettek engem annyira katonáim – talán érezhették, hogy én is nagyon szeretem őket” – jegyezte meg a naplójában.

Aradi vértanúk kivégzése (Thorma János festménye)

A fel-dunai hadsereg kötelékében tette le a fegyvert Világosnál. Leiningen-Westerburg gróf kivégzése előtt megvesztegette az őröket, így ő volt az egyetlen elítélt, aki magyar honvéd tábornoki egyenruháját viselhette. Evangélikus lelkész hiányában Leiningen-Westerburg Károly utolsó óráit a református lelkész Baló Béni társaságában töltötte, aki később átadta utolsó leveleit a családjának. Kötél általi halálra ítélték, a hatodik volt a kivégzettek sorában. A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna.

A kivégzés előtti utolsó mondata a következő volt: “A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” Utolsó perceit Baló lelkész így írta le: “A hóhér felkapta Leiningent a bitóra, s a pribékek belekapaszkodtak. A magas termetű hős lába leért a földre, a hóhérlegények erőlködtek, a mester csavargatta az áldozat nyakát jobbra-balra, míg végre nagy tusakodás után sikerült őt megfojtani.”

A nejének szóló utolsó levelének részletéből is láthatjuk kiváló jellemét: „Most, ebben a komor órában, amikor minden földi dolog teljes múlandóságában áll előttem, amikor mintegy feltárul a múlt, minden emlék megrohan és nehézzé teszi a válást. Tudom, hogy vérezni fog a szíved; de a gyerekek iránti kötelességeid érzete meg fogja enyhíteni fájdalmadat… A gyerekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jól van így, ők a te szavaidból fogják megismerni apjukat, s ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg.”

Gróf Leiningen-Westerburg Károly 1911-ben felállított szobra Törökbecsén

Földi maradványait sógora, Urbán Gyula temette el jelöletlen sírba saját birtokán, majd 1878-ban a borosjenői katolikus templom kriptájába helyezték át. Végül a tíz másik vértanú csontjaival együtt 1974-ben az 1881-ben emelt emlékmű alapjánál kialakított aradi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Szobrát 1911. szeptember 17-én avatták fel. Alkotója Radnai Béla szobrászművész volt. A szobor talapzatán ez állt: „Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok, ki Aradon új hazája szabadságának kihívásáért 1849. október 6-án, mint vértanú hősi halált szenvedett, porhüvelyed visszaállt ugyan e föld rögébe, de nemes lelked, annak vitézsége és géniuszod örökké élni fog magyar honunk egén és minden magyar szívében.”

Radnai alkotása alig nyolc évig állhatott a Tisza-parton. A berendezkedő új hatalom még a trianoni döntés előtt leemeltette talapzatáról és az akkori városháza alagsorába száműzte a szobrot. Később innen átszállították a Schlesinger-palota udvarán lévő fészerbe. Amikor 1954-ben, az udvar rendezésekor, a fészert lebontották, rátaláltak az épségben megmaradt műalkotásra. A helyi magyarság minden mentési kísérlete ellenére, az államügyész a szobrot odaadta a helyi labdarúgócsapatnak, akik ócskavasként eladták egy közeli öntödének, a pénzből meg sportfelszereléseket vettek.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly mellszobra Törökbecsén,

A törökbecseieknek több évtized múlva némi vigaszt jelenthetett, hogy a nemzeti összetartozás jegyében, Mezőtúr városával közösen újra szobrot állíthattak Leiningen-Westerburg Károly tábornok emlékére. Törökbecsén, a Fő utcában található Assisi Szent Klára-parókia kertjében 2009. október 10-én leplezték le a vértanú tábornok mellszobrát, Győrfi Sándor szobrászművész alkotását.

Pokornyi Gábor