1820. október 20-án született Széphalmon, a híres nyelvújító és irodalomszervező Kazinczy Ferenc legkisebb fiaként. Nagyapja emlékére kapta a Lajos nevet. Okos és eleven gyermek volt, apja egyik kedvence. A szülők a romló anyagi körülményeik ellenére igyekeztek iskoláztatni gyermekeiket: édesanyja, Török Sophie is tanítgatta Lalót - így becézték Lajost gyermekkorában -, aki később apjához és bátyjaihoz hasonlóan a sárospataki kollégiumba került. 11 éves volt, amikor édesapja elhunyt kolerajárványban.
A családfő halála, majd széphalmi birtokuk elvesztése után már csak baráti, rokoni pártfogóikra számíthattak. Így került el Lajos a Bécstől 30 km-re fekvő Tulln városka utásziskolájába 1835-ben gróf Teleki József, a Magyar Tudós Társaság első elnöke támogatásával. Lajos fennmaradt leveleiből kiderül, hogy serdülőéveiben is nagyon ragaszkodott édesanyjához, folyamatosan írt neki az iskolában történtekről, anyagi helyzetéről és a várva várt társasági eseményekről is.
Jó eredményekkel fejezte be tanulmányait 1839-ben, majd hadapródként lépett a császári hadsereg 9. (Miklós) huszárezredbe, melynek állomáshelye két éven át Prága közelében, Pardubice városában volt, ahol 1840-ben tiszti rangra emelkedett. Társai szerettek vele időt tölteni, vidámnak és talpraesettnek, szorgalmasnak jellemezték, aki szeret a társaság középpontjába kerülni. Céltalan, bohém, társaságkedvelő fiatal férfiként sokat járt bálokba, ezért viszont állandó pénzhiánnyal, adóssággal küszködött.
Szeretett édesanyját 1842 februárjában vesztette el, Kazinczy ekkor már Bécsben élt, itt ismerkedett meg későbbi hadtestparancsnokával, Klapka Györggyel.
1846/47-ben, főhadnagyi kinevezése után nem sokkal kilépett a szolgálatból valószínűleg egy nagy szerelem miatt, amely érdekében még jobban eladósította magát. Kazinczy Lajos ezután egyik nővére családjához költözött.
Hazajövetele után Zemplén vármegye tiszteletbeli szolgabírájává nevezték ki.
Amikor márciusban kitört az 1848-as forradalom, jelentkezett honvédtisztnek, ahol tehetsége folytán folyamatosan haladt fölfelé a ranglétrán.
A pákozdi csata. Johann Rauh litográfiája
Augusztus végéig részt vett a délvidéki harcokban, majd főhadnagyi, később századosi rangban Ivánka Imre váci nemzetőr táborának segédtisztje lett. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában, alezredesi rangban hadosztályparancsnok lett, valamint közreműködött a magyar utászzászlóalj megszervezésében is.
A téli hadjárat előtt részt vett a győri és a főváros előtti erődítések építésében. Buda feladása után Perczel Mór hadtestébe osztották be és január 11-étől alezredesi rangban a Császári és Királyi 1. V. Ferdinánd Huszárezred parancsnokává nevezték ki. Egységével harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben. A tavaszi hadjáratban Klapka György hadtestében volt dandárparancsnok.
Az április 19-ei nagysallói ütközet után helytállásáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-ától hadosztályparancsnoki beosztást kapott.
Május végétől ezredesként a komáromi várőrség mozgóvá szervezett részének parancsnoka volt a Csallóközben, majd megbízták egy tartalék hadosztály szervezésével.
A nagysallói csata. Than Mór festménye
1849 augusztusában Görgeyvel kellett volna csapataikat egyesíteniük, de az oroszok ebben megakadályozták őket. Így Erdélybe szorult, a világosi fegyverletétel hírére az erdélyi hadsereg maradék csatlakozó egységeivel, végül Zsibónál tette le a fegyvert az orosz tábornok csapatai előtt augusztus 25-én. Az oroszok átadták őket a császári csapatoknak, így Lajos az aradi haditörvényszék elé került.
Később tette le a fegyvert, pere is később kezdődött. Eleinte önérzetesen, talán túl büszkén válaszolt a hadbíróság kérdéseire, s a tizenhárom kivégzésének napján szembesült azzal, hogy az élete forog kockán. Védekezni próbált, de nem akart kibújni az ítélet alól. A Carl Ernst törzshadbíró által vezetett bíróság úgy vélte, hogy a Kazinczy mellett szóló tények – nem volt tábornok, csak egy napig volt hadtestparancsnok és előnyös harcászati helyzetben tette le a fegyvert – csak kegyelmi úton vehetők figyelembe, ezért teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte.
Mellszobra a széphalmi emlékparkban
Az ítéletet Haynau jóváhagyta és október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték. Kivégzésekor néhány nappal múlt huszonkilenc éves. A tizenötödik aradi vértanúként szokás emlegetni.
Pokornyi Gábor
