Szinnyei Ferber József néven született Komáromban, 1830. március 18-án Ferber Alajos szitakészítő, borkereskedő és Hikker Julianna gyermekeként. Öt évesen édesapját, egy évvel később pedig édesanyját veszítette el, majd három nővérével apai nagynénjéhez került, ahol Feichtmayer János tímármester lett a gyámjuk.
Szinnyei József arcképe
A gimnázium hat osztályát szülővárosában járta ki a Szent Benedek-rendieknél 1839-től 1845-ig (a 2–3. osztály kivételével, melyeket a szlovák nyelv elsajátítása végett 1840–42-ben Nyitrán a piaristáknál végzett). 1845–46-ban a pesti tudományegyetemnek volt bölcsész- majd 1846-tól 1848-ig a győri akadémiának bölcsész- és joghallgatója. Ezután május 31-én Budára költözött sógorához, Beöthy Zsigmondhoz, aki akkor kultuszminisztériumi fogalmazó volt, itt két és fél hónapig Lemouton János egyetemi tanártól franciául tanult.
Eredeti családi nevét, a Ferbert 1848. július 29-én változtatta Szinnyeire. Még ugyanezen év augusztusában hazatért Komáromba és ott nemzetőri gyakorlatokon vett részt, erről naplójában részletesen is beszámolt. Október 21-én beállt a 37. zászlóaljhoz közhonvédnek és a várba, Meszlényi Jenő térparancsnok-ezredes irodájába vezényelték; decemberben azonban, mint őrmester, tényleges szolgálatba lépett a zászlóaljhoz. A négyheti bombázás és 13 csata után 1849. június 21-én kinevezték hadnaggyá, augusztus 29-én pedig főhadnaggyá a 203. honvéd-zászlóaljhoz. Október 3-án, mint komáromi kapituláns letette a fegyvert. A szabadságharc alatti élményeit „Komárom 1848-49-ben. (Naplójegyzetek)” című munkájában írta le.
Komárom átadása. Vincenz Katzler litográfiája
1849. októbertől 1853. augusztusig sógoránál, Beöthy Zsigmond ügyvédnél lakott Komáromban és segédként dolgozott az ő irodájában. Ez alatt tanult franciául, angolul, olaszul és spanyolul. 1853. augusztus 28-án feleségül vette gancsházi Gancs Klementinát és a Pozsony vármegyei Gancsházára költözött.
1854-ben Pozsonyba költözött, ahol 1855-től 1864. július 9-éig Samarjay Károly író és ügyvéd irodájában segédkezett. 1864. július 19-én a pozsonyi „Hungária” biztosítóbank hivatalnoka lett; mikor ez a bank megbukott és beolvadt a pesti „Nemzeti” biztosítótársaságba, ennek volt a tisztviselője és 1869. május 1-jén Pestre költözött; 1872-ben azonban ez a biztosító is megbukott.
1872. december 23-án a budapesti Egyetemi Könyvtárhoz nevezték ki másod-könyvtártisztnek. Pozsonyban tartózkodása alatt nagyobbrészt történelemmel foglalkozott. különösen a magyar családok genealógiájával; az ottani megyei levéltár felhasználásával több Pozsony megyei család történetét és leszármazási táblázatát küldte Nagy Ivánnak Magyarország családai című munkájába. 1862-ben azonban Pákh Albert buzdítására a magyarországi hírlapirodalom ismertetésére tért át és innentől a Vasárnapi Ujság állandó munkatársa volt.
Szinnyei József munka közben
1875. április 26-án első könyvtárigazgatói teendők ideiglenes vezetésével bízták meg és a könyvtárrendezési munkálatokat az ő felügyelete és közreműködése mellett végezték. 1879. július 29-én első őri állásában véglegesen megerősítették.
1880-ban „Alapítsunk hírlapkönyvtárakat!” címmel programadó cikket jelentetett meg „A Hon” című folyóiratban. Írásában egy országos hírlapkönyvtár felállítását szorgalmazta, s elképzeléseinek óriási visszhangja volt. Trefort Ágoston közoktatási miniszter 1884. július 2-án rendelte el az Országos Hírlapkönyvtár felállítását. Helyét a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában jelölték ki. Megalapítása európai léptékkel is jelentős volt, mert a Bibliotheque Nationalon és a British Libraryn kívül nem sok könyvtár rendelkezett hírlapgyűjteménnyel. Vezetésével és felállításával Szinnyei Józsefet bízták meg. A feladatot csak félállásban látta el, munkaideje másik részét az Egyetemi Könyvtárban töltötte továbbra is. Ezzel egy időben az önállóként indult hírlapkönyvtárat a Széchényi Könyvtár osztályai közé sorolták be. Ez lett a könyvtár negyedik osztálya a kézirattár, a nyomtatványtár és a levéltár mellett. A Hírlaptár napjainkban már nem önálló, hanem a törzsgyűjtemény részét képezi, de állománya máig együtt van, kiszolgálása is önálló olvasóteremben történik. A hírlapok méltó könyvtári kezelésének magyarországi megteremtését méltán nevezhetjük idősebb Szinnyei József egyik fő művének.
Országos Széchenyi Könyvtár épülete
1888. november 9-én az egyetemi könyvtártól a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárához helyezték át őri minőségben. 1901-ben igazgatóőrré nevezték ki. 1896. szeptember 21-én a kereskedelmi miniszter az ezeréves országos kiállítás (közművelődés) csoport zsűritagjának nevezte ki; működéséért 1897. február 2-án őfelsége legfelsőbb elismerését és a miniszter köszönetét nyilvánította. A király 1897. április 29-án kelt okirattal a királyi tanácsosi címet adományozta neki.
1888. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Székfoglaló beszédét 1901. október 7-én tartotta meg, benne Sándor István (1750-1815) bibliográfusnak állított emléket. Az Akadémia mellett más tudományos testületben is tevékenykedett. A Magyar Történelmi Társulatnak egyik alapítója volt, s 1878. december 5-étől haláláig az igazgatóválasztmány tagja is, miként a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak is, annak 1883-as alapításától. 1902-ben az 1848-49-es Honvéd Egyletek Országos Központi Bizottsága rendes, 1905-ben a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli, majd 1908-ban a Petőfi-társaság szintén tiszteletbeli tagjának választotta. Komárom 1910-ben díszpolgárává választotta.
Még 1889-ben, több sikertelen kísérlet után az Akadémia végre elfogadta pályázatát életrajzi lexikonának elkészítéséhez. Biztosították az anyagi feltételeket megírásához és kiadásához. 1890. január 12-én napvilágot látott a „Magyar írók élete és munkái” című biobibliográfia első kötetének első füzete. A lexikont Szinnyei összesen tizennégy kötetesre tervezte. A monumentális alkotáson közel negyed évszázadig dolgozott, s megfeszített munkája csaknem teljes sikerrel járt. Az utolsó kötet utolsó füzetén dolgozott – éppen Zichy Antal életrajzát fejezte be – mikor 1913. augusztus 1-én betegsége ágynak döntötte, majd augusztus 9-én, délelőtt 10 órakor elhunyt.
Szinnyei József: „Magyar írók élete és munkái” kötetei
Haláláról családja és a Nemzeti Múzeum adott ki szomorú jelentést, mely utóbbi így hangzik: „A Magyar Nemzeti Muzeum Tisztviselő kara mély fájdalommal jelenti, hogy közszeretetben álló Nestora, id. Szinnyei József kir. tanácsos, magyar nemzeti muzeumi osztályigazgató úr, folyó évi augusztus hó 9-ikén délelőtt 10 órakor, fáradhatatlan tudományos munkásságban gazdag életének 84-ik évében elhúnyt. Kedves halottunkat folyó hó 11-ikén, hétfőn délután 4 órakor a kerepesi úti temető halottasházából fogjuk sírjához elkísérni. Budapesten, 1913. évi augusztus hó 9-én. Életének páratlan munkássága és szeretettel teljes kegyeletünk fogja emlékét megőrizni.”
Temetése augusztus 11-én történt meg a Kerepesi úti temetőben a székesfőváros által felajánlott díszsírhelyre. Komárom szab. kir. város és a Jókai Egyesület küldöttséggel vettek részt felejthetetlen szülötte és díszpolgára, illetve tiszteleti elnöke végső tisztességén, mely a Múzeum, az irodalmi és tudományos társulatok és egyesületek részvételével folyt le
Műve befejezésével fiát, Szinnyei Ferencet bízta meg az Akadémia, aki apja jegyzetei alapján 1914. május 31-én készült el az utolsó életrajzzal.
Az elkészült életrajzi lexikon napjainkig használatos. 1980-81-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete újra közreadta hasonmás kiadásként, majd az Arcanum Adatbázis Kft. 2000-ben cd-romon is kiadta. A lexikon nemcsak használatban maradt, hanem egyenesen „a Szinnyeiként” fogalommá vált, máig megőrizve a nagyszerű könyvtáros-bibliográfus emlékét. Így a Hírlapkönyvtár megteremtése mellett joggal nevezzük a Magyar írók élete és munkáit Szinnyei József élete másik fő művének.
Szinnyeit kortársai fáradhatatlan szorgalma miatt „gőzhangyának” nevezték. Hivatali teendői, bibliográfiai, repertóriumi, lexikonszerkesztői, hírlaptári feladatai átszőtték a mindennapjait, munkája a hobbija is volt egyben. Gyűjtői szenvedélyét is e célok szolgálatába állította, persze a tudományosság nevében. A gyűjtésbe mindenféle foglalkozású és az ország bármely területén élő embert bevont, többüket ismeretlenül kereste fel, rengeteget levelezett: „A gyűjtés csak úgy virágzik, ha szakadatlan levelezésben és szóbeli összeköttetésen áll a gyűjtő gyűjtőivel, ellenkező esetben a gyűjtők kedve lankad, sőt el is alszik...”– írta Szentiványi Zoltánhoz 1882. szeptember 4-én kelt levelében.
Sokoldalú gyűjtőtevékenysége kiterjedt a könyvek, hírlapok (és ezek előfizetési felhívásai) mellett a kisnyomtatványokra, gyászjelentésekre (partecédulák-ra), ponyvafüzetekre, naptárakra, színlapokra, étlapokra egyaránt. Tóth Dániel dunavecsei földbirtokoshoz, postamesterhez írt 1879. november 1-jén kelt levele jól összefoglalja gyűjtési tárgyait: „Jelenleg leginkább könyvészettel foglalkozom, gyűjtöm az 1848/9-ki nyomtatványokat és kéziratot; Komáromra vonatkozó nyomtatványt, kalendáriumokat sat. ezenkívül kéziratot, ponyva irodalmi termékeket [...] sat. Gyászjelentéseket.” Az aprónyomtatványokat különösen féltette attól, hogy nyomuk vész: „[...] minden oly apró nyomtatványt gyűjtök, mely elkallódásnak van alávetve” – írta a Fülöp Adorjánhoz szóló levélben 1882. február 28-án. Gyűjteménye rendezésében nagy segítségére volt a felesége.
Szinnyei-díj
1992-ben megalapították a róla elnevezett Szinnyei József-díjat. Ez azoknak a könyvtárosoknak adományozható, akik hosszabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel szakterületek fejlődését segítik elő. A kitüntetett adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. Az érem Szilágyi Bernadett szobrászművész alkotása, egyoldalas, Szinnyei József domború arcképét ábrázolja, és SZINNYEI JÓZSEF-DÍJ felirattal van ellátva.
Nevét viseli az észak-komáromi járási könyvtár, de utcát is elneveztek róla szülővárosában. 2003 óta emléktábla díszíti szülőházát.
Szinnyei József emléktáblája komáromi szülőháza falán
Az észak-komáromi Szinnyei József könyvtár épülete
Pokornyi Gábor