Bolognában született 1658. július 10-én. Természettudományokat tanult, de élete során sokféle tevékenységet végzett. Volt földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona, kalandor, hidro-kartográfus, botanikus és régész is. Hírszerzőként tevékenykedett a törökök elleni háborúban. 1686-ban az osztrák hadsereg ezredeseként részt vett Buda várának a törököktől való visszavételében és Mátyás corvináinak megmentésében. A karlócai béke (1699) után rábízták az új határvonalak megállapítását és megjelölését. Részt vett a spanyol örökösödési háborúban, 1709-ben a pápai állam csapatainak parancsnokává nevezték ki. Idősebb korában Provence-ban élt. Még életében minden gyűjteményét, kéziratát és térképét Bologna városának ajándékozta, és ezzel lerakta a bolognai tudományos akadémia alapját.

Évtizedeken át hazánkban élt és munkásságát tekintve számunkra fontos adalékkal szolgál. Feltérképeztette a Dunát és összeállította a Duna mentén található vadon termő növények katalógusát. Az 1693–94. évi árvízről készült térképei és mederfelvételei a Duna első vízrajzi felvételei, amelyek az árvizek magasságára vonatkozó feljegyzéseket is tartalmazzák. A Duna történetére vonatkozólag gazdaságtörténeti és vízrajzi szempontból egyaránt forrásértékű munka. Műveit rézbe metszett táblákkal adta ki.

1684 és 1686 között járt a környékünkön, amelyről térképeket is készített. 1726-ban megjelent műve a Danubius Pannonico-Mysicus, melyben egy a szőnyi látogatásával kapcsolatos leírást is megosztott. „Komáromtól negyedórányira a Duna innenső partján Zen mezőváros előtt a földben sok üreg és nagy épületek romjai találtatnak.”

Szőny mezőváros (oppidum Zen) mellett árkokat, nagy épületromokat és egy általa Pannoniának nevezett római castrumot említ. Brigetiót sok korai forrás Pannoniának nevezi, innen ered a terület egy részének későbbi Pannonia-dűlő elnevezése. A szöveg mellé helyszínrajzokat is mellékelt, melyek inkább csak skiccek a szövegben leírtak szemléltetésére. Szőnytől nyugatra látszódnak a polgárváros romjai. A rajzon megfigyelhető a Tatáról induló római vízvezeték, amelyen keresztül a táborba vezették a vizet. Jól kivehető, hogy Szőnyt nagy mocsár vette körül, melyet a vízvezeték pillérsora osztotta ketté. Ez a Tata és Szőny között elterülő mocsár volt az, amely a török háborúk idején menedéket biztosított a helyi lakosságnak. Lecsapolását 1747-ben Mikoviny Sámuel végezte.

Látható a képen egy töltés, mely Füzitőt és az almási hegyeket köti össze. Ezen a töltésen hozták Brigetióba az almási kőfejtőből az építőanyagot. A töltés alatt két zsilip is megfigyelhető. Ezek egyrészt a tatai vizek a Dunába történő levezetéséről gondoskodtak, másrészt a római korban hadászati szempontból is jelentőséggel bírtak.

Marsigli vázlatai Szőnyről és a brigetiói római romokról

Láthatjuk hogy a római romok ekkor még jól kivehetőek voltak, elhordásuk majd csak a 19. században fog felgyorsulni. A 18. században Brigetióról több rajz és leírás is készült. Marsigli képi ábrázolása volt az első, amely megjelent. 1730. november 1-jén halt meg, halálának az évfordulóján ezzel a kis írással emlékezünk.

Ábrahám Tamás