1918. március 23-án, vitéz Boksay Antal főhadnagy első magyarként hajtott végre ejtőernyős ugrást Olaszországban, a dél-tiroli Pergine repülőtere felett. Ennek emlékére március 23-án tartják a magyar ejtőernyősök napját.
Az első magyar kísérleti ejtőernyős alakulat 1938. szeptember 12-én alakult meg Szombathelyen, melynek parancsnoka vitéz Bertalan Árpád százados (később őrnagy) lett. A saját tapasztalatokra építő alakulat előbb század-, zászlóalj-, majd a háború végén ezredméretben működött. 1939-től Pápán állomásoztak a légierő kötelékében. Az alakulat propagandisztikus jelleggel vett részt 1940-ben Észak-Erdély visszacsatolásában. A magyar katonai ejtőernyősök 1941. április 12-én estek át a tűzkeresztségen, amikor a délvidéki támadó hadművelet keretében egy körülbelül 100 fős harccsoporterőben vetették be őket. Az ejtőernyősök feladata a Ferenc-csatorna hídjának elfoglalása volt Szenttamásnál.
A bevetésben részt vett Sacelláry György zászlós, gróf Gyürky Aladár feleségének, Bárczy Juditnak első házasságából született fia is. Sacelláry 1940-ben került Pápára a szerveződő ejtőernyős alakulathoz, ott volt a harmadik század újoncainak kiképzése alatt ugrószolgálatra jelentkező új tisztek között.
Sacelláry György zászlós
A négy repülőgépből álló kötelék azonban nem tudott felszállni, mert a nagy esőzések miatt felázott a pápai repülőtér, ezért a felszállást Veszprémből kellett megindítani. 1941. április 12-én az elsőként felszálló parancsnoki repülőgép, jobb szárnyával a föld felé átbillenve zuhanni kezdett, majd Jutaspusztán becsapódott. A vezérgépet Kelemen Károly százados vezette, másodpilótája és megfigyelője Bene László főhadnagy volt. A gép parancsnoka Bertalan Árpád őrnagy volt, beosztott tisztjei Majthényi és Sacelláry, ezen kívül 26 fő legénység. Ezekre a pillanatokra így emlékezik vissza a fedélzeten lévő Szokolay Tamás főhadnagy:
„A zuhanás pillanatában önkéntelenül körbepillantottam a gépben. Minden ember a helyén ült Bertalan az ajtó kinyitásával foglalatoskodott. Majthényi, aki közvetlenül előttem állt, kinyitotta a jobboldali ajtót és ugrani akart. (…) Visszarántottam, erősen megkapaszkodtam a szemben lévő merevítőben és már a földön is voltunk. A gép, erősen jobbra dűlt helyzetéből visszatért megközelítőleg vízszintes helyzetbe, de még így is, jobb szárnyával ért először földet. Majthényi kilépett a félig nyitott ajtón. Ebben a pillanatban hallottam a kiáltást: „Ég a gép!” A következő másodpercben Sacelláry zászlós és egy ejtőernyős katona kiléptek a gépből. Ekkor egy tűzcsóva vágott végig a gépen, melyet szerencsére nem szembe, hanem csak félbalról kaptam és így a repülősapka megvédte arcomat és csak kisebb sérüléseket okozott. Ekkor én is – kissé szédelegve, de – kiugrottam az égő gépből. Utánam ezen az ajtón nem jött már ki senki sem; ezt biztosan tudom, mert hátrálva távoztam a géptől, ahogy a hőség fokozódott.”
A kiégett vezérgép roncsai
Az ejtőernyősök által 1940-től használt Savoia-Marchetti SM-75 szállító repülőgépek Pápán
A gépen lévő 31 főből mindösszesen 8 fő jutott ki élve, köztük Sacelláry György zászlós. A halottak között volt vitéz Bertalan Árpád őrnagy is. Az alakulat a baleset után sikeresen végrehajtotta a feladatot. 1941. május 17-én vette fel a Magyar Királyi vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj nevet az alakulat. (Ma Szolnokon a Magyar Honvédség vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár viseli a nevét.)
A magyar katonai ejtőernyőzés megalapítója, vitéz Bertalan Árpád őrnagy
Ezt követően az ejtőernyősöknek támogató szerepük volt, a keleti hadszintéren többen megfordultak. Sacelláry György szintén eltöltött három hónapot a keleti fronton tapasztalatszerzés céljából. 1944-ben az ejtőernyősök a magyarországi harcokban tűzoltóalakulatként, könnyűgyalogosként vettek részt. Az alakulat tagjai sokrétű kiképzésüknek köszönhetően kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a harctéren.
Sacelláry az I. ejtőernyős zászlóalj kötelékében a Kárpátokban teljesített frontszolgálatot. A háború végén megsebesült, lába elüszkösödött és német kórházba került. A háború után kalandos események után az USA-ban kötött ki és ott élt családjával 1993-ban bekövetkezett haláláig. Életéről részletesebben a 2013-ban a Komáromi Klapka György Múzeum által kiadott A 100 éve épült barokk álom: a szőnyi Solymosy-Gyürky kastély története című kiadványban olvashatnak részletesebben.
Ábrahám Tamás
