1800-ban egy francia szolgálatban álló 35 éves amerikai feltaláló, bizonyos Robert Fulton megépítette a „Nautilust”, a következő mérföldkövet a tengeralattjáró történetében. S hogy miben volt annyira új Fulton hajója? Technikailag szinte semmiben: újdonságot jelentett, hogy vas bordázattal és réz külső héjjal készült, valamint a merülés irányításához vízszintes kormánylapátjai is voltak. Kézzel hajtott hajócsavarja nem volt újdonság, ahogy az áramvonalas formája sem volt teljesen új találmány. A vízballaszt tartályt is feltalálták már a XVIII. század elején, ahogy a hajóhoz erősített légzőcsövet is. Fulton hajója ugyanakkor a gyakorlatban is használható volt, hosszú távon, autonóm módon képes volt a víz alatt tevékenykedni, s Fulton „torpedót” (ma aknának neveznénk) is tervezett víz alatti fegyveréhez, ami a maga egyszerű módján rendkívül ötletes volt, s biztonságosabb is, mint a fél évszázaddal későbbi kísérletek ún. rúdtorpedói. Kisméretű tornyával és hosszúkás „könnycsepp” alakjával, minden különbség ellenére is, a „Nautilus” döbbenetesen hasonlít modern utódaira.
Robert Fulton
A Nautilus szerkezeti rajza
A Nautilus Cherbourgh-i múzeumban látható makettje
Robert Fulton, aki mérnöki és feltalálói munkássága mellett még a maga korában ismert festő is volt, nem csak a tengeralattjáró miatt vonult be a hajózás történetébe. Ő tervezte az első gyakorlatban üzemszerűen működő gőzhajót a „Clermont”-ot is, mely 1807-től a Hudson folyón közlekedett New-York és Albany között. Részt vett annak a „New Orleans” nevű gőzösnek a tervezésében is, ami a gőzhajók közül elsőként hajózott le Pittsburgh-ből New Orleans-ba, utat nyitva ezzel az USA belvizein a kereskedelmi gőzhajózásnak. Nevéhez fűződik az első gőzüzemű hadihajó az amerikai-angol háborúban New-York védelmére tervezett „Demologos” is.
A Clermont metszeten
A New Orleans egy 1856-os metszeten
Visszatérve a „Nautilus”-hoz: Fulton tengeralattjárója a francia haditengerészeti miniszter támogatásával készült, s bár az első kísérletek sikeresek voltak, a tervező szigetelési problémák miatt elégedetlen volt találmányával, ezért az első prototípust 1801 őszén szétszedték. Napóleon csalónak és sarlatánnak nevezte Fultont, akit a brit admiralitás csábított át a másik oldalra. A brit szigetek inváziójától tartó Admiralitás számára Fulton rengeteg tervet dolgozott ki, köztük egy újabb „Nautilust” is, de ezekből nem sok valósult meg. Az 1805-ös trafalgari győzelem után Fultont mellőzték, aki 1806-ban visszatért az USA-ba.
A hazaért feltaláló 1808-ban feleségül vette Harriet Livingstont, Robert R. Livingston (a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazóinak egyike) unokahúgát, aki maga is amatőr festő volt, miniatűröket festett. Robert Fulton 1815-ben halt meg, sírja a New-yorki Szentháromság-templom temetőjében nyugszik, több jeles személyiség szomszédságában. A történethez még hozzátartozik, hogy Jules Verne szintén „Nautilus” névre keresztelte regényhősének, Nemo kapitánynak a hajóját, ahogy az első atomreaktorral üzemelő tengeralattjáró is e nevet kapta, de ezekről még később lesz szó.
Folyt. köv.
Ölveczky Balázs