A katonalovakra emlékeztek Komáromban október 16-án vasárnap, a császári és királyi 5. lovastüzérosztály emlékművénél.
A lovastüzérosztály 1908. április 6-án alakult a 5. számú hadtesttüzérezred korábbi lovasütegosztályából.
Ezrednapja :1866. június 27-e volt.
Az első világháború kitörésekor az osztály a 2. lovashadosztály állományába került beosztásra, a 3. hadsereghez, az északi hadszíntérre.

A lovastüzérosztály jelvénye

Először 1914 augusztusában határvédelmi feladatokban vettek részt a 2. lovashadosztály mellett, majd 1915-ben Litvánia legészakibb pontjánál harcoltak.

A következő évben Kelet-Galíciában harcoltak, majd a Dnyesztertől délre a Kerenszkij-féle támadásban vettek részt.

1918-ban Ukrajnában harcolt az ezred, eljutottak Odesszáig és Kherszonig is. Hősiesen küzdöttek, néha egyedül verték vissza támadásokat, súlyos veszteségeket is szenvedve. Krakowka őrnagy parancsnok például inkább a halált, mint a fogságot választotta, ezt a tettét még az oroszok is annyira nagyra becsülték, hogy Stanislauban katonai tiszteletadás mellett temették el és a 15. oroszhadosztály napi parancsában a halálát dicső példaként hozták fel a hősies kitartás példájaként.

1916-ban megváltoztatták a lovas tüzérosztályok számozását, annak a hadosztálynak a számát kapták, ahova be lettek osztva. Így az 5. lovas tüzérosztályból a 2. lovas tüzérosztály lett. 1916. április 29-én a tüzérosztály a 4. ütegét átadta a 2. honvéd lovas tüzérosztálynak. 1917-ben a lovas tüzérosztályokat, lovas tüzérosztagoknak nevezték el, majd lovas tüzérezredek lettek belőlük. 1918 elején az ezred új neve 2/K lovas tüzérezred lett.

A háború befejezésekor az ezred a Keleti hadsereghez tartozott. Mindenféle zavargás nélkül megtörtént az ezred felbomlása és a katonákat vasúton sikerült hazaszállítani.

1930-ban a cs. és kir. 5. (2.) lovastüzérosztály történetéről egy könyvet terveztek megjelentetni. Előtte egy kiegészítő füzetet adtak ki a bajtársak emlékére. „Mert a jó szellemiség, ami mindig is megkülönböztette a lovas osztályt, mindvégig megmaradt, amíg a meg nem érdemelt, keserű vég el nem érkezett.”

A tüzérosztály egész legénysége és altiszti kara Komárom megyéből  és a Kisalföldről származott, a tisztek magyarok és osztrákok voltak. Az osztály parancsnoka közelharcban esett el, és két ütegparancsnoka az első vonalban lelte a halálát. Több alkalommal az ütegek közelharcban is ellenálltak, bár nagy tiszti és legénységi veszteségek árán.

A cs. és kir. 5. sz. lovastüzérek emlékműve

Valószínűleg Komárom legelső első világháborús emlékműve a cs. és kir. 5. sz. lovastüzérek emlékműve volt, amelyet a bajtársak 1923. szeptember 30/31-én avattak fel egykori táborhelyük, a Monostori erőd árkásztáborának a közelében, a Bécs-Budapest Országút és a vasút között.

Az emlékmű az átadás idején

Az emlékoszlop két ellentétes oldalán lófej látható, tetejét lángnyelvek koronázzák. Felirata: NON OMNIS MORIAR. Külön táblán sorolták fel az elesett bajtársak nevét, ez azonban mára már olvashatatlan.

Ugyanakkor a Komáromi Klapka György Múzeumban őrzött kézzel írott lista és a már említett kiadvány alapján a következő nevek egészen biztosan szerepeltek rajta (bár a két listán szereplő nevek nem mindig egyeznek teljesen): Krakowka Károly őrnagy (kitüntetései: Leopold Rend a kardokkal, Vaskorona rend a kardokkal, Katonai Érdemkereszt kardokkal, Bronz Signum Laudis, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem, Bátorságért Érem), Demuth János százados (Katonai érdemkereszt kardokkal, Ezüst és Bronz Signum Laudis kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem), Lassmann Arnold százados (Bronz Signum Laudis kardokkal), Radanovich Henrik százados (Katonai Érdemkereszt kardokkal, Ezüst és Bronz Signum Laudis kardokkal, Károly Csapatkereszt, Sebesülési Érem, Vaskereszt), Buschbeck Wolfgang (ezüst és bronz Signum Laudis, Károly Csapatkereszt), Seifert Lajos tartalékos főhadnagy (bronz Signum Laudis), Szűz Oszkár tart. főhadnagy, Fogd Lajos tart. hadapród, Haász Miklós tűzmester, Ehrenfeld Viktor tizedes, Fiedler János/Josef tizedes. 

A (sajnos feltehetően meg sem jelent) ezredtörténet már említett kiegészítő kiadványában felsorolt 5-ös lovastüzérek közül az alábbiaknál jelzik, hogy már meghaltak: Uherek Rudolf vezérőrnagy (Generalmajor); Krakowka Karl, Buschbeck Wolfgang, Csillaghy László, Demuth Johann,  Lassmann Arnold, Radanovich Heinrich, Felföldy Elemér dr., Grosner Friedrich, Lukács Simon dr., Seifert Hans, Santha Alexander dr., Haas Johann, Vogt Heinrich. Mint látjuk, a két lista között vannak átfedések.

Az emlékmű 1934-ben

Az emlékművet az 1960-as években, az árvízvédelmi töltés munkálatai miatt elbontották, ugyanis az itteni földanyagot a töltés céljára kitermelték. Még az elbontás előtt az emlékműről ismeretlen tettesek a névtáblákat leszedték és összetörték, a díszkerítést megrongálták.

1966 októberében az emlékművet a régi helyéhez közel felállították, az ezt követő években a Komáromi MÁV Fűtőház „Jókai” Szocialista Brigádja helyreállította: a süllyedést megszüntették, az obeliszket restaurálták, a díszláncot elkészítették. A brigád vállalta, hogy  az elesett bajtársak névsorát, megfelelően kezelt vaslemezre felíratják és azt az emlékművön elhelyezik, viszont a még élő bajtársak csak a tisztek nevére emlékeztek és nem tartották helyénvalónak, hogy a legénység nélkül tüntessék fel a neveket.

Az újra felállított (1967) és a már felújított és felavatott emlékmű (1971)

A bajtársak az újraállításra egy  67 x 75 cm-es márványtáblát készíttettek. A környezet parkosítása után 1971. november 10-én megtörtént az emlékmű újraavatása.

Az emlékművet 1999-ben a Magyar Lovaskör, Komárom Város Önkormányzatával közösen felújította. Azóta hagyományosan minden év októberének második szombatján koszorúzási ünnepségen tiszteleg a magyar lovas mozgalom és a város közönsége a hősi halottak és a katonalovak emléke előtt.

Az emlékmű újraavatása 1971. november 10-én. Jobbról a 2. Keresztszeghy György, egykori lovastüzér

Az emlékmű újraavatása 1971. november 10-én

 Számadó Emese

A bejegyzés a Számadó Emese - Bálint Ferenc - Turi Zsolt - Pokornyi Gábor:  Komárom, komáromiak, komáromi alakulatok az első világháborúban (Komárom, 2018) című múzeumi kiadvány alapján készült.