Alapi Gyula 1872. október 20-án, ma 150 éve született Komáromban. A múlt század elején fontos és sokrétű munkát végzett levéltárosként, a komáromi Muzeum Egyesület történelmi osztályának titkáraként, majd a Jókai Egyesület létrehozójaként. Rengeteg kutatási anyaga és publikációja jelent meg. Az alábbiakban egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb témáját mutatom be szemléltetve néhány múzeumi tárgy segítségével.

Komáromi Kacz Endre: Alapy Gyula (Duna Menti Múzeum gyűjteménye)

A 19. század második felében felgyorsult Brigetio szisztematikus kifosztása, köveinek újra felhasználása az építkezéseken. Ebben az időszakban hőskorát élte a régiségkereskedelem, amiből a helyiek megpróbáltak hasznot húzni. A profit növelése érdekében csontfaragó, majd a későbbiekben kőfaragóműhelyt hoztak létre, ahol a tudósokat is megtévesztő hamisítványokat készítettek.

 Kezdetleges csontfaragványok

1889-ben kerültek elő az első csontfaragványok, melyek kezdetlegesen egy-két emberfejet ábrázoltak. A faragóknak feltehetően egy eredeti római kori tárgy szolgáltatott mintát. A faragványokat felül kilyukasztották felakasztás céljából, funkciójukat tekintve fogadalmi áldozatul szánták. Ebből fejlődött ki az a díszesebb kivitelű faragványtípus, amelyen keresztbe a középvonalhoz képest szimmetrikusan több fejet helyeztek el. Minél több fej volt egy faragványon, annál értékesebbnek számított. A későbbiekben már 20,30,40,60 és akár 80 fejből álló faragványok is forgalomba kerültek.

A múzeumban látható csonthamisítvány az ún. Bodor-gyűjtemény része. A Bodor család az 1940-es években vásárolta meg a szőnyi Dobi családtól (a családi emlékezet szerint egyenesen Dobi Istvántól) ezeket a relikviákat. A gyűjtemény két részletben 2006-ban és 2020-ban került a múzeumhoz. A jobboldali nagyobb alak feltételezhetően Diana istennőt ábrázolja, a bal oldalon lévő alakok viszont fiktív figurák. A fejek számából ítélve ez egy közepesen drága faragvány lehetett.

Csontfaragvány a múzeum gyűjteményéből

A hamisításokhoz az alapanyagot a Vértesből hozott agancsok és a mészárszékek szarvasmarha csonthulladéka adta. A kifaragott termékeket marhatrágyában érlelték hónapokig, amitől a csont patinaréteget kapott, megsárgult és így sokkal réggebbinek látszott. A piac telítettsége miatt  egyéb használati eszközöket is faragtak (kanalak, tűk, gyűrűk), illetve figurális faragványok is előkerültek. Az elnyújtott fejű, torzó alakok után már állatalakok is jelentek meg.

A kereslet növekedése miatt a szőnyiek puhakő faragványokat is elkezdtek gyártani. A lágy kőzeteket vagy a műkőmasszát egyszerűbb volt faragni a mészkőnél. A múzeumban látható trónon ülő Jupiter hamisítvány, mellette pedig egy eredeti szobor, amely 2010-ben a Vásártérről került elő, sajnos csak töredékesen. Később nagyobb faragványokat is csináltak (oltárkövek, mérföldkő töredékek, síremlékek). Észak-Komáromban a Duna Menti Múzeumban található egy hamisítvány, ami feltételezhetően egy Mithras relief másolata. Az eredeti eltűnt vagy elpusztult, így a hamisítványnak köszönhetően lehet következtetni arra, hogy a 20. század elején még volt egy ilyen eredeti relief.

Trónon ülő Jupiter és az eredeti minta

A lebukáshoz az vezetett, hogy elkezdtek feliratokat is használni a faragványokon. Ezeken viszont sokszor nyelvtanilag helytelen latin szavakat, rossz rövidítéseket használtak. A szőnyiek ezeken a feliratokon megörökítették a legio V., VI., XII., XVII. és a XXV. adiutrix-et is. A probléma az, hogy ebből a legióból csak kettő volt (Brigetio, Aquincum). A császárfeliratok sem sikerültek tökéletesen, amire a legjobb példa Caligula nevének a megjelenítése. Hivatalos formulában egészen biztosan nem fordulhatott elő így a neve, hiszen ez csak a gúnyneve volt.

A hamisítók ószőnyi parasztok, faragópásztorok voltak. Megbízójuk két gazdaember Csaplár József és veje Lipták (más források szerint Lipót) János volt, illetve Löwenstein Antal telekkönyvvezető működött a háttérben eszmei mozgatóként. Csaplárék gondosan elásták a romok közé a hamisítványokat és megmutatták a gyűjtőknek hol találják meg ezeket. Szőnyben így közel 20 évig működött a hamisítóműhely, amiből az üzemeltetőknek sikerült meggazdagodniuk. A valódi brigetiói leletek mellett a hamisítványok is megtalálhatóak európaszerte magán- és közgyűjteményekben egyaránt. A Nemzeti Múzeum óriási mennyiségben vásárolt ezekből a tárgyakból amikor még az eredetük vitatott volt. Közel 3000 hamis csontfaragvány volt ismert 1915-ben, amikor Alapy Gyula, mint a komáromi Jókai Egyesület múzeumának az igazgatója összefoglalóan értekezett a jelenségről. A csalás kiderülésekor a múzeumokban egyszerűen csak megváltoztatták a feliratokat vagy a tárgyakat a raktárakba helyezték, mint ószőnyi népi faragványok.

Ábrahám Tamás