Közel 100 db Brigetióból (Komárom/Szőny) származó faragott síremléket őriz az Igmándi erődben helyet kapó – jelenleg sajnos zárva tartó – római kőtár, a Lapidarium Brigetionense és a múzeum – éppen költözés alatt álló - Brigetio kincsei c. állandó kiállítása. A sírsztélék, szarkofágok anyaga általában  mészkő, felületüket többsoros latin nyelvű, vésett feliratokkal és reliefes ábrázolásokkal látták el. Petronia Severina szarkofágja (Fotó: Ortolf Harl, 2015)

A rövidített szavakból álló feliratok számtalan adatot szolgáltatnak a helyi lakosok személyére, a város közigazgatási rendszerére, társadalmára, vallási életére vonatkozóan. A síremlékeken ugyanis feltüntetik az elhunyt nevét, foglalkozását, életkorát, valamint a síremléket állító személy nevét és elhunythoz kötődő – legtöbbször családi - kapcsolatát is.

A sírköveken keresztül megismerhetjük a 2-3. századi Brigetio egy-egy tisztségviselőjét, mint pl.  polgárvárosához tartozó városi tanács tagjait (decurio), a város legmagasabb rangú, a polgármester szerepét betöltő elöljáróit (duumvir), a katonaváros elöljáróit (curator), a pénzügyek ellenőrzésével megbízott quaestorokat, vagy a város egyik béljósát (haruspex), jósát (auspex), és természetesen katonáit, veteránjait is. A katonák többsége a helyben állomásozó legio I adiutrix-ben szolgált.

A síremlékeket általában a családtagok – szülők, házastársak, gyermekek – állíttatták az elhunyt hozzátartozójuk részére. A feliratok többsége D(is) M(anibus), azaz a halotti árnyaknak dedikációval, felajánlással kezdődik, a záróformulák ritkák.

Petronia Severina szarkofágjának feliratáról az alábbi adatokat tudhatjuk meg:

„PetroniaeSeverinae / innocentissim(a)e puellae / qu(a)e vixitann(os) XIII / C(aius) Petr(onius) Nu(n)dinus aug(ustalis) mun(icipii) / Brig(etionis) pater filiae dulcis/simae faciendum curavit”, azaz Petronia Severinának, az igen feddhetetlen leánynak, aki 13 évet élt. Apja, Caius Petronius Nu(n)dinus, Brigetio municipiumának augustalisa állította a síremléket az igen édes leánygyermekének (prof. Borhy László fordítása).

A síremlékek reliefes mezőiben leggyakrabban az elhunytat ábrázolják egyedül vagy családja körében, de megjelennek az elhunyt foglalkozását jelképező fegyver- és szerszámmotívumok, a halotti lakoma jelenetei, a katonai kitüntetésre utaló szalaggal átkötött koszorú, jellemző a rozetta és delfinábrázolás is. A szarkofágokon igen gyakori a feliratos mezőt keretező fáklyát tartó, vagy fáklyára támaszkodó gyermek, a szárnyas Erós ábrázolása.

Aurelius Plotianus, Lucius Artius Apollinaris és Caius Iulius Respectus síremléke (Fotó: Ortolf Harl)

A Klapka György Múzeum megalapítása óta négy szarkofág került feltárásra, három a Molajban, egy pedig a Mártírok út mentén. A molaji szarkofágok érintetlenek voltak, egy közülük feliratos is. A 1. sz. szarkofág felirata a következő:

D(is) M(anibus) // aeternae quieti per/petuae securitati / ob memoriam Aureliae / Carae quae vixit ann(os) / XXXIIII Aurilius (!) Sabi/nus tess(erarius) coniugi bene/merenti f(aciendum) c(uravit)

A halotti árnyaknak. Az örök nyugalomnak, a szakadatlan biztonságnak. AureliaCara emlékére, aki 34 évet élt, Aurelius Sabinus, tesserarius, érdemekben gazdagon elhunyt feleségének állítatta (a síremléket) (prof. Borhy László fordítása).

A szarkofágban fekvő elhunyt azonban már első ránézésre sem mutat női jelleget. A csontváz robosztus, hosszú, lábfejei csak visszahajtva férnek el. Mellékletei között pedig a késő római katonai viseletre jellemző hagymafejes fibula és övcsat egyértelművé teszi, hogy Aurelia Cara Kr. u. 3. század első harmadára keltezhető szarkofágját másodlagosan újra felhasználták késő római korban. Aurelia Cara csontvázát és mellékleteket eltávolították, és egy 51-54 éves minden bizonnyal germán származású  katonát temettek el benne.

Az 1998-ban, Molajban előkerült ún. 1. sz. szarkofág (Fotó: OrtolfHarl, 2015)

A kőtár zárva tartása és a kiállítás költözése alatt szeretettel ajánljuk Önöknek Borhy László, Vezető Komárom város római kori kőemlékeihez című, a múzeum gondozásában 2006-ban megjelent kiadványt.

Dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella