Sokan szerették, sokan gyűlölték őt a magyar vidéken. Korának vezető politikusai közül ő volt a „legnépközelibb”, ő járta legsűrűbben az országot és ő beszélte legjobban a vidék nyelvét. Ma az 54 éve elhunyt sokak „Pista bácsijáról”, Dobi Istvánról emlékezünk meg.

1899-re virradó éjszakán született Ószőnyben, de később 1898. december 31. lett a hivatalos születési ideje, hogy egy évvel hamarabb túlessen a katonaságon. Szegény paraszti családból származott, ezért már 12 éves korában munkára kényszerült többek között a Milch-féle fatelepen. 1916 és 1918 között katonaként szolgált. A háborút követő változások sodrában próbálta megtalálni helyét. 1918 őszén jelentkezik a Vörös Hadseregbe. 1919-ben hazatér Szőnybe és határőrszolgálatot lát el. Április végén a dunai határvonalat őrző gyalogezred parancsot kap, hogy május elsején űzze ki Észak-Komáromból a csehszlovákokat. A terv azonban meghiúsult, a hidakat erősen védték és a csónakokon átkelők sem tudtak célt érni. Dobi is részt vett az akcióban, sok bajtársával ellentétben azonban neki sikerült visszamenekülnie a déli partra. 1921-től aktív politikai életet kezdett élni, belépett a munkásmozgalomba, majd a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). A 20-as évei kemény munkával teltek, majd megélhetési problémákkal kellett megküzdenie családjával. Az MSZDP szőnyi alapszervezetének alapító-elnöke lett. 1936-ban átlépett a Független Kisgazdapártba (FKGP). A második világháború alatt került kapcsolatba a magyarországi kommunistákkal. Részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a háború alatt hadifogságba esett.

1945. januárjában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe és az FKGP balszárnyának vezéralakja lett. Többször választották meg államminiszternek, és földművelésügyi miniszternek. A kisgazdák „leszalámizása” után 1948. december 10-én miniszterelnök lett. 1952. augusztus 14-én átadta posztját Rákosi Mátyásnak, Dobi pedig az Elnöki Tanács elnöke lett. Az „államfői” poszton 1967-ig maradt. 1949-től MSZMP párttag és a Központi Bizottság tagja.

Publikációi főleg a parasztság és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében íródtak. 1962-ben megjelent a Vallomás és történelem című kétkötetes önéletrajzi műve, amiből a fenti idézet is származik.

Dobi István a szőnyi iskola megnyitó ünnepségén 1965-ben (Komáromi Klapka György Múzeum gyűjteménye)

A szőnyi mezőgazdasági termelőszövetkezet 1950. augusztus 20-i alapító ülésén is részt vett. A kezdetekkor 10 hold földet vitt be a TSZ-be. 1968-ban már nyugalmazottként vett részt a TSZ zárszámadási közgyűlésén, sokáig azonban nem élvezhette a nyugalmat, mert ez év november 24-én meghalt.

Dolgozók Lapja 1968. november 26. száma, benne Dobi István halálhírével

1968. december 5-én a szőnyi tanácsháza tanácstermében tartott ülésen határoztak arról, hogy Dobi István emlékművet állítanak fel a főtéren. Az emlékmű avatásáról készült képen Vasvári Pál iskolaigazgató látható.

A szőnyi emlékmű avatása (Komáromi Klapka György Múzeum gyűjteménye)

Szőnyben az egykori családi házat (Fok utca) emlékmúzeumnak rendezték be. A kiállítást ma már nem lehet megtekinteni, házát elbontották.

Dobi István íróasztala az egykori kiállítóhelyen (Komáromi Klapka György Múzeum fotó gyűjteménye)

Komáromban az 1969. szeptember 1-jén megnyíló Komáromi Dobi István Gyermekvárost szintén róla nevezték el.

Ábrahám Tamás