A források után kutató ismeretterjesztőt nem mindig kényezteti el sem az internet, sem pedig a könyvek világa. E téma kutatása közben pontosan ez történt, így az eredetileg tervezett témát kénytelen voltam kissé kibővíteni remélem, nem veszik zokon.
A tengerészeti gyűjteményben igen kitüntetett helyet foglalnak el a DTRT ún. Duna-tengerjáró hajói, nem véletlenül: nem csupán az önálló magyar tengeri hajózás legnagyobb szabású projektjéről beszélünk, hanem a technikatörténet egy érdekfeszítő fejezetéről is. Ugyanakkor a kiállításban kevés szó esik a II. világháború utáni időkről. Erre az időszakra nagyon is jellemző az, ami az m/s „Komárommal” történt.
A VII. számú Duna-tengerjárót 1944-ben bocsátották vízre, s a „Komárom” nevet kapta. A hajó a „Tisza” mintájára készült, testvérhajóihoz hasonlóan („Kassa, „Ungvár” és „Kolozsvár”) egy „visszatért” városról kapta nevét. Még zajlottak a munkálatok a hajón, mikor 1944. 09. 18-án bombatalálatot kapott. A sérült hajótest Budapesten maradt, építését csak 1946-ban fejezték be, s a szovjeteknek fizetett jóvátételbe számítva, „Desna” néven állt szolgálatba. A hajó további sorsa ismeretlen, a korabeli képek alapján talán a Nyeman folyón közlekedett (legalábbis kezdetben), de ez közel sem biztos.
A „Komárom Újpesten, előtérben a sérült „Kolozsvár”
A „Komárom”, mint „Desna”
A „Desna” hídja
A források szegényes mivolta mellett viszont annyi szerencséje mégiscsak van a kutatónak, hogy ha egy „Komárom” nevű hajóval kapcsolatban keresgél, akkor nagy valószínűséggel több más Komárom nevű hajóra is rábukkan, így következzen még pár hajó ami életútja során viselte a „Komárom” nevet.
Az 1918-ban elkészült „Stör” őrnaszád a háború után Magyarországra került. „Komárom” néven részt vett a Tanácsköztársaság idején zajló harcokban, s egészen 1930-as átépítéséig viselte e nevet. A naszádot ekkor „Sopronra” keresztelték át. A naszád részt vett a Jugoszlávia elleni támadásban, majd az 1944-45-ös magyarországi harcokban is. 1945-ben a Duna felső szakaszán az amerikai csapatoknak adta meg magát. 1950-től egy bizonyos Fritz Willik német hajózási vállalkozó „Herta” néven üzemeltette a vontatóvá átépített hajót, majd 1962-től „Irene” néven, a Rajnán folytatta békés karrierjét, mígnem 1966. 01. 23-án ismeretlen okokból elsüllyedt.
Az „Irene” hajó
Egy másik „Komárom” nevű csavargőzös kompszolgálatot teljesített Komáromban, 1886 és 1892 között, a Komáromi Átkelési Vállalat tulajdonában. 1892-től „Nina” néven Budapesten komphajó lett. 1912-től különböző vállalatok égisze alatt homok- és kavicsszállítóként működött, majd 1949-től a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat üzemeltette FK 307 néven. További sorsa ismeretlen, 1963-ban már nem szerepel a lajstromban, de nincs információ arról, hogy pontosan mi történt az akkor már közel 80 éves hajóval. Érdekesség, hogy a „Komárom” testvérhajója, az 1885-ben vízre bocsátott „Kövesd” a mai napig megvan: az eredetileg Esztergomban kompszolgálatot ellátó, majd MFTR tulajdonban lévő gőzöst 1948-ban Jugoszlávia kapta jóvátételként, és 2005-ben kapott védett státuszt a belgrádi hatóságoktól.
A „Komárom” nevű csavargőzös Dél-Komáromnál
(a túlsó oldalon a Szent András-templom látszik)
S végül itt Komáromban – mármint a túlparton a hajógyárban- épült a „Komárom” vontatóhajó, amelyet 1944-ben bocsátották vízre, eredetileg szívógáz-motorral épült, de ezt a gyakorlatban sosem próbálták ki. A hajót félkészen a Duna osztrák szakaszára vontatták, s csak 1954-ben fejezték be, dízelhajtással. 35 év szolgálat után 1990-ben állóhajóvá minősítették át, egy ideig étteremként működött Budapesten. 2013-ban felújították, azóta Esztergomban áll.
A „Komárom” vontatóhajó
A „Komárom” vontatóhajó napjainkban
Ölveczky Balázs
