Az 1941-ben meginduló Barbarossa hadművelet nem várt kellemetlenségeket okozott a szovjet hadvezetésnek. A német páncélos erők fejlettebb és ütőképesebb erőt képviseltek a háború kezdeti szakaszában, aminek következtében a szovjet hadsereg komoly veszteségeket szenvedett el.
1941. március 11-én az Egyesült Államokban létrejött egy jogszabály, amely lehetővé tette az USA számára, hogy hadianyaggal és fegyverzettel lássa el a szövetséges államokat. A kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease) ellentételezés nélkül látta el későbbiekben a Szovjetuniót is. Nagy-Britannia szintén szállított hadianyagot a szövetségesének, ezek következtében rengeteg angolszász fegyverzet került bevetésre szovjet kötelékben. A háború végére a szovjet hadiipar már ki tudta termelni a szükséges páncélos és fegyverzet utánpótlást, de még a magyarországi hadszíntéren is igen nagy számban kerültek bevetésre a beszerzett haditechnikák. Több fotón látható szovjet katona amerikai thompson géppisztollyal, ilyen fegyver került elő hazánk területéről is.
Szovjet csapatok és M4A2 Sherman harckocsik átkelése a Dunán Dunapentelénél (ma Dunaújváros).
A komáromi páncélosütközet
A szovjet vezetés 1945. január 4-én parancsot adott a 2. Ukrán Front balszárnyának, hogy Komárom-Érsekújvár irányában indítson támadást. A cél az volt, hogy a Budapest felmentésére irányuló német támadást feltartóztassák. A 2. Ukrán Front 6. gárda-harckocsihadserege és a 7. gárdahadserege kapták azt a feladatot, hogy a komáromi folyamátkelőket birtokba véve, a németek hátába kerüljenek. Decemberben már cél volt ez a támadási irány, viszont akkor csak a Garam folyó vonaláig tudtak a szovjetek előrenyomulni. Az alábbi táblázatban a 6. gárda-harckocsihadsereg kötelékébe tartozó 9. gárda-gépesítetthadtest összetétele látható közvetlenül a támadást megelőző időszakból. Ebből kitűnik, hogy a meglévő 71 páncélos zömét angolszász technikák tették ki, annak is túlnyomó többsége M4A2 (Sherman) tank.
A német vezetés az utolsó pillanatban tudomást szerzett az összpontosításról és január 5-én elkezdték a megelőző légicsapást. A következő nap hajnali 3 órakor kezdetét vette a szovjet támadás a garami hídfőkből tüzérségi előkészítés nélkül. Január 7-én már a szovjetek elérték Komáromot, de a várostól észak-keletre súlyos harcokba bonyolódtak és a támadás megrekedt. A komáromi hídfő védelmével megbízott von Roden vezérőrnagy vezette IV. SS páncéloshadtest ide vezényelt alegységei sikeresen meg tudták tartani állásaikat. Mivel a németek 6-án visszafoglalták Esztergomot, a szovjetek kénytelenek voltak erre a szakaszra erőket átcsoportosítani, hogy elkerüljék a német átkarolást. A várost ért támadásról egy magyar rendőrségi jelentés így számolt be:
„[…] Megjegyezni kívánjuk, hogy január 7-én a szovjet páncélos ékek Komáromot annyira megközelítették, hogy a német és magyar katonaság csak a várostól 1 km-re tudta megállítani. E harcoknak jelei, illetve nyomai jelenleg is ott vannak, mivel a páncélosok szétlőtt állapotban az úton szétrobbantva hevernek. A páncélosok között amerikai eredetű „Schermann” páncélosok is voltak, sőt, két ilyen páncélos épségben került a németek kezébe, mivel a töltés árkába csúszott és onnan már kijönni nem tudott. Ez a támadás oly hirtelen történt Komárom előtt, hogy a lakosság a veszélyről csak másnap értesült. […]”
Január 10-én Udvard irányából a német 20. páncéloshadosztály ellentámadást indított, aminek következtében a szovjet támadás végleg megrekedt és folyamatosan visszaszorultak a Garam vonalára. Ennek következtében nem érték el az eredeti célt, nem tudták a komáromi folyamátkelőket elfoglalni és így nem tudtak a németek hátába kerülni. A veszteség igen jelentős volt a 17 napos összecsapás alatt, a szovjetek 240 páncélost, szemben a németek mindösszesen 83 páncélost veszítettek. A témát részletesen Számvéber Norbert dolgozta fel a Páncélosok a Felvidéken című könyvében.
Ábrahám Tamás
