Berecz Gyula 1894. október 20-án született Komáromban. Apja Berecz Alajos, Komárom vármegye tisztviselője, anyja Girch Franciska volt. Hat gyermekük közül ő volt az első és az egyetlen fiú. Iskolai tanulmányait a szülővárosában kezdte és már korán megmutatkozott a tehetsége. Rajztanár szeretett volna lenni, de a szobrászat is vonzotta.
Iskoláit Komáromban, ill. Győrben a fa- és fémipari középiskolában végezte. 1923-ban fejezte be ötvösművészi és szobrászati tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolán, ahol Orbán Antal, Simay Imre és Pátzay Pál tanítványa volt, és hazatért Komáromba, de 1927-ig Budapesten is dolgozott, főleg mellszobrokat készített.
Hazatérve első nagyobb sikereit a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának (JESZO) tagjaként érte el, Harmos Károly pedagógus-művész vezetésével. Ottani kortársai közé tartozott Lenhardt György, Reichenthal Ferenc, Nagy Márton és Antal, Bazilidesz Barna és Sándor, Staudt Mihály és Broczky Béla.
A Kultúrpalotában, a Jókai Egyesület székházában a fiatal művészek számára két állandó műtermet alakítottak ki, amelyben az elsők között kapott helyet Berecz Gyula és az ugyancsak Budapesten tanult Nagy Márton. 1926-ban a Jókai Egyesület ösztöndíjával négy hónapos tanulmányúton volt többek között Rómában és Firenzében.
Ezt követően megnősült, feleségül vette Móré Erzsébetet.
Kiállított Olaszországban, Budapesten, Pozsonyban és Szlovákia számos városában. A kritika mindenütt a legnagyobb elismeréssel írt róla. A portrék mintázása mellett számos első világháborús hadi emléket is készített. Többek között ő csinálta a komáromi katolikus hősi halottak emlékművét a Szent András templomban, és a zsidó hősi halottakét az izraelita temető ravatalozójában. Állandó betűvésnöke és betűaranyozója Ruzsicska Jenő volt.
Berecz Gyula a Szent András templomba készített kompozícióval (Szabó László fotója)
Egyik legismertebb alkotása a komáromi Jókai-szobor, a mely a Duna Menti Múzeum udvarán található. A szoborállítás ötlete már rögtön az író halála után (1904) felmerült, a Komáromi Lapok felhívására 1906-ban indult meg rá a gyűjtés. Az összegyűjtött pénz azonban elúszott a hadikölcsönön, később pedig politikai okokból nem állíthattak szobrot. Végül 1936-ban a csehszlovák hatóságok engedélyezték az újabb gyűjtést, ezúttal egy év alatt összegyűlt a szükséges összeg.
A Jókai Egyesület pályázatát Berecz Gyula pályaműve nyerte, aki korabeli öltözékben, mesemondóként mintázta meg Jókai alakját. A bronzszobrot Prágában öntötték, talapzatát Komáromi Viktor készítette haraszti mészkőből. Alapkőletétele 1937. június 20-án, ünnepélyes átadása pedig (melyen az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža is beszédet mondott) november 28-án volt.
A művész alkotás közben….
A szobor a határokon túl is elismerést hozott számára. 1945 után ezt a szobrot is eltávolították, de a ledöntött szobrok közül elsőként, 1952-ben visszakerült eredeti helyére. A szobrot Csütörtöki András és Mézes Árpád restaurálták 1999-ben.
A Jókai-szobor 1938-ban
1940-ben megbízást kapott, hogy a Vármegyeházán azt a kistermet, amelyben az 1938. évi tárgyalások zajlottak, emléktáblával jelölje meg. A megbízást Berecz kapta, aki egy vörös márvány, imitált kandalló felső kiegészítő részét ábrázolja a trianoni kereszttel, a kereszt alatt három női alakkal, amelyek közül az egyik Szent István koronáját tartja, a másik a rabság láncait szakítja szét.
A Vármegyeházára készített emlékmű
1948-ig Komáromban élt, ekkor kitelepítették. A mai Budapesthez tartozó Árpádföldön telepedett le, ahol egy korábban Magyarországra menekült lengyel család házát kapta meg.
Haláláig gyötörte a honvágy, hazaküldött leveleivel azt remélte, hogy az otthonmaradt művészbarátai, köztük az Érsekújváron élő, cseh származású, de magyarrá lett Csicsátka Ottokár segítenek neki a hazatérésben. Csak az jelentett neki némi vigaszt, ha időnként találkozott a hasonló sorsú földijeivel, köztük a Bazilidesz-fivérekkel.
Bencés tanárok emlékműve az észak-komáromi Szent Benedek Rendház homlokzatán (Berecz Gyula alkotása)
Egy napon egyik barátját szállította motorkerékpárján Budapestre, miközben egy kis időre megálltak ez egyik budai dombtetőn, hogy megcsodálják a főváros esti panorámájában. Az utolsó szavai ezek voltak: "Nézd milyen gyönyörű a fényárban úszó Budapest!" A szívéhez kapott és 1951. október 7-én meghalt. Végső nyughelye a csömöri temetőben található.
Pokornyi Gábor
