A lepényminták olyan kerek alakú, negatív ábrázolású agyag korongok, amiket ünnepi alkalmakra sütött áldozati vagy ajándéksütemények készítésére használtak. Átmérőjük átlagosan 12-27 cm közé esik. Jellemző formai sajátosságuk a magasított peremkiképzés, ami funkciójukkal függött össze, ez akadályozta meg ugyanis a mintákba töltött tészta szétfolyását. Ábrázolásaikat három fő téma jellemzi: az újévi ünnepekhez, a császárkultuszhoz és a római mitológiai alakokhoz kapcsolódó jelenetek. Az újévi ünnepek süteményinek legjellemzőbb alakjai Mercurius, Isis és Serapis, míg Mars, Victoria és Tutela a győztes császárt hirdeti. Mivel a crustulumok a mitológiai történeteket feldolgozó színházi és amphiteatrumi játékok kísérői is voltak, a motívumkincsre egy-egy színdarab is hatással lehetett. Brigetióból eddig 11 lepényminta és egy lepényminta készítésére használt bélyegző került elő.
A brigetiói lepényminta-bélyegző. (Delbó 2015, Abb. 1)
A helyi Gerhát fazekastelepről származó lepényminta-bélyegző egyedülálló Pannoniában. Átmérője 12,5 cm, hátlapja egyenetlen, elülső oldalán szőlőlevelekkel és szőlőszemekkel díszített keretben egy hétsoros, distichonban írt szöveg és egy szerencsehozó pálmaág látható. A felirat egy udvarló felajánlkozása: Vitula, [d]ulcis amor, [se]mper suspiria nostri, quod peto, si dederis, munera grata dabo. Azaz Alföldy András olvasatában: „Kis életem, édes szerelmem, állandó sóhajaim tárgya, ha megadod, amit kérek tőled, olyan ajándékoka adok, melyek kedvesek lesznek előtted.”
Lepényminták mitológiai alakokkal: a, Flora, b, Paris, c, Meleager (Delbó 2015, Abb. 2)
A brigetói lepénymintákon mitológiai alakok és a császárkultuszhoz köthető ábrázolások jelennek meg.
Az egyik agyagkorongon Flora istennőt ábrázolták két kecske által húzott kétkerekű triumphusi kocsiján, kezében gyümölcskosarat és virágszálat tartva. Előtte egy mezítelen fiú alakja látható, aki szintén virágkosarat és virágszálat tart, hajában virágfüzért visel. A lepénymintában sütött süteményeket az istennő tavaszi ünnepén, a Floralián osztogatták. Az április utolsó napjaira és május elejére eső ünnepségsorozat alatt az áldozatbemutatás mellett színi előadások, cirkuszi versenyek és egyéb látványosságok is zajlottak A brigetiói mintán Flora, a kecskék és a virágok a termékenységet és a bőséget szimbolizálják.
Az észak-komáromi Duna Menti Múzeum gyűjteményében található töredéken Paris, a trójai ifjú történetének kulcsmotívumát, a legszebb istennő választásának motívumát jelenítik meg. Paris sziklán ül, övvel megkötött tunicát, phryg sapkát visel, pásztorbotot tart, előtte sorakozik a három istennő töredékes alakja, feje felett pánsíp, alatta legelő kecskék láthatóak. A tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményében őrzött töredéknek, amin egy jobb lábára támaszkodó, bal kezében íjat, hátán tegezt viselő ifjút és előtte egy térdepelő alakot ábrázoltak. A harcos meghatározását a mellette olvasható MELEAGE(R) felirat segíti. Ennek a két lepénymintának az ihletője a trójai mondakört, illetve a kalydoni vadkanvadászatot feldolgozó színpadi darab is lehetett.
Lepényminták császárkultuszhoz köthető ábrázolásokkal: a, sas hadi jelvényekkel, b, császár büsztje, c-d, lovon vágtató, ellenségét legyőző császár képe (Delbó 2015, Abb. 3)
A legtöbb brigetiói töredéken a császárkultuszhoz kapcsolódó ábrázolások láthatóak. A reliefes sütemények jó eszközei voltak a császár isteni hatalmának és az iránta tanúsított lojalitás kifejezésére, ugyanakkor a császár propagandájának eszközei is lehettek. Az ábrázolások között az ellenségét legyőző lovas császár képe, diadémot viselő császár büsztje (II. Claudius vagy Aurelianus), sisak vagy babérkoszorúval körbevett, két oldalán egy-egy hadijelképpel övezett sas motívuma is megtalálható.
Az ellenségét ledöfő vagy lovon vágtató, göndör hajú, szakállas császár ábrázolásának legközelebbi párhuzamai az aquincumi Gázgyári fazekastelep lepénymintái és bélyegzői között találhatóak meg. A motívumok előképei a 2. század második felében Marcus Aurelius és Lucius Verus uralkodása alatt kiadott érméken láthatóak. Fontos kiemelni a barbár ellenfél ábrázolását, ami csak a Duna-vidéki süteményformák sajátossága.
Lepényminták töredékei a polgárvárosból (Szőny-Vásártér lelőhely) (Delbó 2015, Abb. 4)
A lepénymintákat a dulciarius, azaz a cukrász használta, akinek termékeit összefoglalóan dulciának nevezték. Seneca a lepénysütőket a crustularius szóval jelölte. A mintákból készült tésztákat a római feliratok és források crustumnak vagy crustulumnak, azaz édes kéreggel borított süteménynek, illetve libumnak vagy libamennek, azaz áldozati kalácsnak hívják. A lepényeknek ugyanis kettős funkciója volt: egyrészt áldozati kalácsként szolgáltak a római polgárok vallási szokásaiban, másrészt az állami propaganda keretében mézes bor, mulsum, kíséretében ajándékként jelentek meg a hivatalos ünnepnapokon, templomszenteléskor, városi tisztségviselők megválasztásakor, sőt a gazdagabb családoknál szoborállításkor, temetésen vagy lakomán is.
Különböző alkalmakon különböző tésztájú süteményeket áldoztak. Az újévi süteményt, a Ianualt sóból és lisztből gyúrták, az σησαμίς szezámból és olajból készült, míg máskor édes, mézes lepényeket ajánlottak fel az isteneknek. Cato a libum hozzávalói közé lisztet, túrót és tojást sorolt. Egy szombathelyi lepényminta peremén látható karcolt DULC(ia) felirat felveti azt a lehetőséget is, hogy a cukrászok meg is jelölték, hogy melyik formát melyik tészta sütésére használták.
Dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella
A bejegyzés az alábbi cikk alapján készült: Delbó G., Kuchenformen aus Brigetio, in: Borhy et al. (eds), Studia Archaeologica Nicolae Szabó LXXV Annos Nato Dedicata. Budapest 2015, 95-104.
