1659. július 30-án I. Lipót király adományos levélben Zichy Istvánnak és örököseinek adományozta több más település mellett, a szőnyi birtokot is. István a királyhoz való hűségének jutalmául 1676-ban grófi rangot kapott. Három fia volt: II. István, II. Pál és IV. Ádám. A örökség első szülött fiára, II. Istvánra maradt. 1700-ban II. István fia, Péter a szőnyi uradalmat zálogba adta Stegner Mátyásnak, majd Neffzer János Jakab bárónak. A szőnyi uradalom ekkor Szőny mellett még Monostort, Pusztaalmást és a környékbeli pusztákat is magába foglalta. Ebben az időszakban bővült az uradalom területe, miután 1747-ben Mikoviny Sámuel cs. és kir. mérnökkari őrnagy tervei alapján és irányításával, a Tata és Szőny között elterülő mocsár lecsapolásra került.

Zichy Ferenc és Miklós grófok rövidesen visszavásárolták az uradalmat, majd Miklós megváltotta Ferenc gróf részét is, így az egész uradalom tulajdonosa lett. Miklós azonban nem rendelkezett kellő összeggel a vásárláshoz, ezért nejétől, Berényi Erzsébet grófnőtől kért kölcsönt, aki így zálogjogot szerzett az uradalomra. 1758-ban Zichy Miklós gróf meghalt, és a birtok özvegye, gróf Zichy Miklósné, született Berényi Erzsébet grófnő kezébe került. A szőnyi birtok a grófnő idején komoly fejlődésen ment át. A régi kastély, a magtár, a református templom, a katolikus templom és a plébánia az ő idejében épült. Ezen felül pajtát, sörfőzőt, a Pannonia-dűlőben kertészetet létesített. Juhok nemesítésére és tenyésztésére is sor került. Az 1763. évi nagy komáromi földrengés emlékére állított Szentháromság-szobor készíttetése is az ő nevéhez köthető. (A földrengésben összedőlt az épülőfélben lévő emeletes kastély - helyette egy földszintes kúria valósult meg - és az 1748-ban épített katolikus templom is.) Mivel a grófi pár gyermektelenül halt meg, II. Zichy István gróf ága kihalt.

Szőny kataszteri térképe, 1887

II. Pál fiai közül, III. János örökölte meg az uradalmat. Halála után két fia révén a család is két vonalra oszlik, a palotaira és az oroszvárira. Szőny szempontjából a palotai vonal az érdekes, ezt IV. János vitte tovább. IV. Jánosnak két fia után tovább bomlik a család: I. Miklós vitte tovább a palotai ágat, V. János pedig a lángi ágat, és a szőnyi uradalom birtoklása is e két ág között oszlott meg.

A lángi ágnak az uradalom kétharmad része jutott - ez nagyjából a brigetiói legiotábor nyugati falától nyugatra fekvő terület, a palotainak  pedig az innen keletre eső rész, Bélapuszta, Pusztaalmás, Pörjés- és Füzitőpuszta.

I. Miklós 1808-ban a palotai ág birtokait zálogba adta unokaöccsének, VI. János (1777-1830) lángi grófnak, s majd csak fia, II. Miklós váltotta vissza 1839-ben VI. János fiától, Zichy János Györgytől (1805-1863). (Tőle aztán törvénytelen fia, az 1858-ben született György Imre örökölte a birtokot, akinek azonban – mivel a Zichy család megtámadta a végrendeletet – csak 1871-ben jutott a nevére és 1876-tól már Vásonkeőy Imre néven birtokolta 1887-ig, amikor önkezével vetett véget életének.

Az Eszterházy és Zichy családok birtokhatára ekkor Dunaalmás és Szomód közé esett, közel az egykori római úthoz, amelyen Brigetióba szállították a dunaalmási kőfejtő köveit. Ezek a határkövek ma is állnak az erdő szélén.

A határkő egyik oldala:
G. ESZTERHÁZY MIKLÓS
SZOMÓD
1810
(Szerző saját fotója)

A határkő másik oldala:
GRÓF ZICHY J.
D.ALMÁS
1810
KLOSTERNEUBURG
1855
(Szerző saját fotója)

II. Miklós gróf 1855-ben a klosterneuburgi kanonokrendnek eladta Dunaalmást és Neszmélyt, így értelmezhetővé válik a határkő felirata. Fia, III. Miklós halála után lányai a palotai uradalmat részleteiben eladták.

Ábrahám Tamás