A szovjet csapatok 1944. decemberében bekerítették Budapestet, melynek a felmentésére a német hadvezetés jelentős erőket vetett be. A dunántúli területekről főleg páncélos alakulatok bevonásával kísérelték meg a szovjetek visszaszorítását. A magyar főváros felmentését célzó hadművelet ellátó bázisa Komárom és környéke lett. A város már ezt megelőzően is kiemelt célpontja volt a szövetséges csapatok számára, hiszen vasúti és közúti átkelő volt. A harcjárművek üzemeltetéséhez elengedhetetlen olajfinomítók is fokozták Komárom és térségének jelentőségét. Emiatt a város körüli hídfő biztosítása kiemelt jelentőségű volt a Dél-Hadseregcsoport számára. Gyalogsági támogatásként a német 96. gyaloghadosztályt Galíciából, illetve a 711. gyaloghadosztályt Hollandiából átcsoportosították a magyarországi hadszintérre. Komárom közvetlen körzetét a 3. SS-páncéloshadosztály egy ezred-harccsoportjával biztosították.
Az 5. SS-páncéloshadosztály egyik páncélgránátos menetoszlopa 1945. január elején
A tervezett támadásra két javaslat született. A „déli” megoldás Székesfehérvár felől indult volna, viszont ehhez több üzemanyagra lett volna szükség és tovább tartott volna a vasúthálózat rossz állapota miatt. Az „északi” megoldás előnye a gyorsabb felvonulás és a hatékonyabb üzemanyagfelhasználás. A Komárom felől induló páncélosok manőverezése és harctevékenysége azonban a hegyvidéki szakaszokon akadályokba ütközhetett. 1944. december 30-án végül elfogadták az északi megoldás terveit és 1945. újévén megindult a támadás „Konrad” fedőnévvel. Az elnevezés a Wehrmacht híradócsapatai által használt ábécé-rendszert követte, ami alapján a K betű jelölte a támadás kiindulópontját, Komáromot (németül Komorn). A hadművelet célja a Budapest és a Vértes hegység közötti szovjet erők megsemmisítése illetve kapcsolatot teremteni a fővárossal. A hadműveletre kijelölt német erők a IV. SS-páncéloshadtest, a 3. „Totenkopf” SS-páncéloshadosztály és az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály, ezeket pedig a már említett gyalogos alakulatok támogatták. A legtöbb német csapatszállító szerelvény célpontja Komárom volt. Bárczy János ejtőernyős százados így emlékezik vissza egy kirakodásra:
„A szemem előtt rakodott ki Komárom vasútállomáson a Totenkopf, az egyik SS hadosztály. Nem mondom: szép teljesítmény volt maga a kirakodás, a bámulatos szervezettség, gyakorlottság, fegyelem, amint a mozgó szerelvény pőrekocsijait hídlással felszerelve, a járművek kerekeit rögzítő féktuskókat eltávolítva, a harckocsit és gépjárművek motorjait beindítva feszülten várta a szerelvény a pillanatot, amikor az első pőre ütközője a homlokrakodóhoz csattan. Erre a jelre egyszerre taposott a gázpedálra valamennyi jármű vezetője, s a száztengelyes szerelvényről úgy siklott le a félelmetes, szürke acélkígyó, mintha a sok-sok jármű egyetlen összefüggő, hajlékony kábel lenne. Megnéztem az órámat: egy száztengelyes szerelvény homlokrakodóhoz tolatása, kirakodása, az üres szerelvény kihúzása mindössze kétszáz-kétszázötven másodpercet igényelt.”
A német 6. páncélos-felderítőosztály lövészpáncélosai a komáromi hídon 1945. januárjában
A támadás 19 óra 30 perckor indult meg Komáromból, melyet tízperces tüzérségi előkészítés előzött meg. A Duna mindkét oldalán megindultak a páncélosok. Kállay Ödön háborús naplójából az derül ki, hogy a hadművelet ezen része a lakosság számára eleinte nem okozott különösebb kellemetlenséget leszámítva azt, hogy nem volt áram:
„A dorogi villanytelep az oroszok kezében lévén, villanyáramunk nem volt, s így a rádió sem működött, vonat nem járt.”
A hadművelet a Vértes keleti oldalán megrekedt, erre a szovjetek január 6-án megindították ellentámadásukat, amellyel a Garam menti állásaikból Komáromot és Érsekújvárat célozták meg. A páncélosütközet 17 napig tartott és a 2. Ukrán Front csapatai vereségével zárult, nem sikerült elérniük a kitűzött Duna-átkelőket. A Duna ugyan elválasztotta az ütközetet Szőnytől, Kállay azonban feljegyzi, hogy egy-egy eltévedt gránát azonban okozott sérülést házakon. A kezdeti fegyelmet garázdaság váltotta fel a családi házakban elszállásolt németek között, élelmiszer és nagy mennyiségű bor cserélt gazdát.
Panzerkampfwagen V. Panther menetoszlop Észak-Komárom térségében
A „Konrad” hadművelet 3 fő részből állt, melynek a fő eseményei a Gerecse és a Vértes hegységtől keletre, főleg Zámoly és Székesfehérvár környékén zajlottak. A hadművelet végül nem járt sikerrel, Budapest elesett. Ezt követte a szovjetek előre nyomulása a Dunántúlon keresztül.
A téma vázát Számvéber Norbert KARD A PAJZS MÖGÖTT A „KONRÁD” hadművelet, 1945 című könyv adta. 2020-ban a múzeum kiadta Kállay Ödön Háborús napló című kiadványát, melyben a szőnyi jegyző az 1945-ös helyi eseményeket írja le.
Ábrahám Tamás
