Zsolt Béla, író, költő, publicista 1896. január 8-án született Steiner Béla néven Új-Szőnyben, a későbbi Dél-Komáromban, a mai Igmándi út 2. szám alatti házban, az ún. Lépcsős (grádicsos) kocsmában.

A város legrégebbi kocsmájaként számon tartott vendéglátóhely apai nagybátyja tulajdonában volt és az író édesanyja, Hirschler Ilka vezette. Édesapja, Steiner Ignác ügyvéd, bankigazgató 1902-ben meghalt. Ebből a házasságból még tét testvére született, Piroska és Irma. Édesanyja másodszor is megházasodott, Milch Bertalanhoz ment feleségül, aki unokatestvérei dél-komáromi fűrésztelepén dolgozott főkönyvelőként. Ebből a házasságból egy kislány született: Milch Terézia.
Steiner Béla izraelita vallásúként a dél-komáromi református iskolában tanult, majd az észak-komáromi bencés gimnáziumban érettségizett 1913-ban. A gimnáziumban kezdett verselni, több díjat is nyert. Érettségi után beiratkozott a budapesti bölcsészkarra, magyar-latin szakos tanárnak készült, de nem sokáig tanulhatott. Kitört a háború és besorozták a cs. kir. 12. gyalogezred kötelékébe. Megjárta az orosz frontot, többször megsebesült. A frontról hazaküldött versei, írásai a A Komáromi Újság 1916-1917-es évfolyamában, a Tárca rovatban jelentek meg.
Vezetéknevét 1916-ban Steinerről Zsoltra változtatta. 

Állnak: Weisz István, Steiner Piroska, Weisz Gyula, Zsolt Béla, Steiner Irma, Bóday Imre, Milch Terézia; Ülnek:Milch Bertalanné, Bóday Pali, Milch Bertalan, 1922 körül

A háborúból betegen tért haza, s a nagyváradi katonakórházban lábadozott, ahol csakhamar a Nagyváradi Napló és a Nagyváradi Esti Lap munkatársa lett.

1920-ban Bródy Sándor ajánlására a Világ című folyóirathoz került Budapestre. Itt mintegy tíz évig szállodában lakott és kávéházakban dolgozott. Évente többször is Párizsba utazott.

1925-1929-ig a Magyar Hírlapnál és az Újságnál dolgozott.192-1938-ig A Toll című radikális reformer szellemű lap főszerkesztője, később főmunkatársa, kollégái voltak pl. Márai Sándor, Németh Andor, József Attila, Karinthy Frigyes, Ignotus Pál és főszerkesztői tanácsadóként Hatvany Lajos.

1921 és 1939 között írt vezércikkeit Kőért kenyér címen gyűjtötte kötetbe.

1942-ben megjelent Tanulságok és reménységek című kötetében 1926 és 1941 között írt „illusztratív és dokumentatív” írásait fogta össze.

Egy szál tollal a kezében nagyhatalom volt, féltek az esszéitől, stílusától, lelkesedésétől, gúnyától. Állítólag 1938-ban gróf Bethlen István miniszterelnök egyetlen újságíró „tollától” tartott, az övétől és Gömbös Gyula miniszterelnök a hivatalba érkezésekor elsőnek az ő cikkét olvasta el.

1916-17-ig több mint 30 versét és írását közölte a Komáromi Újság 1915-ben jelent meg első verseskötete, Zsolt Béla Verseskönyve címmel, amelyet négy követett. Első regényét Hatvany Lajos villájában írta, a többit Párizsban és Rómában. Zsolt Bélát egyetlen probléma foglalkoztatta 12 regényében és 4 színdarabjában: a magyar zsidóság.

Az 1920-as évek végén megházasodott, felesége Hollós Ilona színésznő volt, akivel nem sokáig éltek együtt. Az 1930-as évek elején újra megnősült, egy nagyváradi patikus lányát, Rácz Ágnes (Nagyvárad, 1912 – Budapest, 1951) gyógyszerészt vette feleségül. Ágnes később újságíró lett.

Rauscher György: Zsolt Béla, 1925

Márk Lajos: Zsolt Ágnes, 1935 körül

1942-ben behívták munkaszolgálatra és 15 hónapot volt Ukrajnában. Az írót felesége és barátai azzal mentették meg, hogy rémhírterjesztés vádjával itthon eljárást indíttattak ellene. Hazahozták, négy hónapot ült a Margit-körúti fegyházban. 1944 januárjában szabadult, ekkor Nagyváradra ment feleségével, ahol a gettóban álnéven bujkált.

Hamis papírokkal visszamentek Budapestre, ahonnan a Kasztner-vonat segítségével először Bergen-Belsenbe, majd Svájcba kerültek.

1945 nyarán tértek haza. Ágnesnek az első házasságából volt egy lánya, Heyman Éva, aki 1931-ben született Nagyváradon. A mindössze 13 éves kislányt innen deportálták anyai nagyszüleivel együtt 1944. június 13-án. Október 17-én gyilkolták meg az auschwitzi gázkamrákban. Édesanyja a háború után megkapta Éva titkos naplóját, melyet 1948-ban Éva lányom címmel kiadott.

Zsolt Béla itthon azonnal bekapcsolódott a politikai és irodalmi életbe. A Magyar Radikális Párt egyik vezetője, a Haladás című hetilap főszerkesztője lett. 1947-től országgyűlési képviselő. 1949. február elején megkapta a Magyar Népköztársaság Munkarendjét. Életének második háborús viszontagságairól írta 1946-ban a Kilenc koffer című önéletrajzi regényét, amely azonban csak évtizedekkel a halála után, 1980-ban jelent meg. Ez a könyv folytatása az 1935-ben megjelent Villámcsapás-nak, amely komáromi gyermek- és ifjú éveiről szól.

A munkaszolgálatban szerzett tüdőbajába 1949. február 6-án halt meg. Ágnes két év múlva öngyilkos lett. Mindketten Budapesten, a Kozma utca izraelita temetőben nyugszanak.

A kilenc koffer és az Éva lányom című regényeket beválogatták a Nemzeti Könyvtár sorozatba, melynek 64. kötetében 2017-ben kerültek kiadásra, Ungvári Tamás előszavával.

2009-ben, halálának 60. évfordulóján, emlékkiállítás nyílt a Komáromi Klapka György Múzeumban.

Ugyancsak 2009-ben Komárom Városa emléktáblát avatott egykori szülőháza falán, Széri-Varga Géza szobrászművész alkotását. Az avatóbeszédet Győrei Zsolt drámaíró mondta.

Az emlékáblánál 2019-ben, halálnak 70. évfordulóján, a Komáromi Klapka György Múzeum szervezett megemlékezést, melyen Paszternák Antal, az Észak-Komáromi Zsidó Hitközség elnöke mondott beszédet.

Emlékkiállítás a Komáromi Klapka György Múzeumban (2009)

Bóday Károlyné, Bóday Pál, Számadó Emese, Győrei Zsolt és Széri-Varga Géza az emléktábla-avatón (2009)

Paszternák Antal megemlékezése (2019)

Számadó Emese