Alapi Gyula 1872. október 20-án született Komáromban, Alapi Gáspár csizmadiamester és Villám Julianna második gyermekeként. Hét testvére közül csupán három érte meg a felnőttkort.
Öccse, Alapy Gáspár szintén ismerős a komáromiak körében: 1925-től Dél-Komárom, majd 1939-től 1944-ig az újraegyesített Komárom polgármestere volt.
Gimnáziumi tanulmányaitszülővárosában kezdte, majd Esztergomban folytatta a főgimnáziumban.
Alapi Gyula portréja a Duna Menti Múzeumban
Komáromi Kacz Endre festménye
1892-ben fejezte be jogi tanulmányait Budapesten. Ugyanezen évben a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásába került. 1898-ban Komárom város, majd a megye számvevője lett. 1903-1923 között vármegyei levéltáros volt, majd nyugdíjba vonult. 1903-tól a komáromi Múzeum Egyesület történelmi osztályának őre, 1904-től 1911-ig titkára, majd a Jókai Egyesület létrehozásának fő szorgalmazója. 1910-ben doktorált a budapesti bölcsészkaron, illetve Kolozsváron régészeti tanfolyamon vett részt.
A Jókai Egyesületnek 1912-től 1931-ig főtitkára, illetve múzeumának és könyvtárának 1913-tól haláláig igazgatója volt. Nevéhez fűződik a Kultúrpalotában létrehozott első állandó kiállítás (1914), majd a gyűjtemény átrendezése (1921). A Jókai-centenárium alkalmával időszaki kiállítást is rendeztek (1925).
A múzeumi munkássága mellett széles körű szépirodalmi, tudományos és politikai tevékenységet fejtett ki. 1928-ban a szlovákiai tartománygyűlés képviselője lett.
1901-1912 között a Komáromi Újságot szerkesztette. 1900-ban Beöthy Zsolttal bekerült a komáromi Múzeum Egyesület igazgatói választmányába. 1904-1909 között az egyesület évkönyveinek szerkesztője, a Komárom (1913–1916), a Levéltárosok Lapja (1913–1915), ill. a Magyar Vasárnap (1931) és a Nemzeti Kultúra szerkesztője (1933–1936). A Komáromi Lapok belső munkatársa (1891–1901), a pozsonyi Híradó (1923-tól) és a Prágai Magyar Hírlap rendszeres cikkírója (1923-tól).
Sírja a komáromi temetőben
1909-1935 között régészeti ásatásokat folytatott Alsógelléren, Hetényen, Komáromban, Megyercsen és Szímőn.
1910-ben, 38 évesen vette feleségül a komáromi Frank-Kiss Margitot, akitől 1911-ben született egyetlen gyermeke, ifj. Alapy Gyula (1911-1982).
Levéltárosként jelentős genealógiai és heraldikai munkásságot fejtett ki. Többekkel megírta Magyarország címereskönyvét, melynek csak az első kötete jelent meg, Gróf Andrássy Gyula előszavával, több ezer színes címerrajzzal.
Emléktáblája a komáromi Duna Menti Múzeum falán
1936. január 20-án hunyt el Komáromban. Személyét tisztelet és szeretet övezte, élete utolsó útjára több ezer ember kísérte a komáromi katolikus temetőbe, az eseményt a város úgy véste emlékezetébe, mint Komárom legnagyobb temetése.
A Magyar Vasárnap hasábjain megjelent nekrológ így emlékezett meg róla: „Élete magyar élet volt, halála a magyar kisebbségi sors nagy példáját mutatja, az örök küzdés, az örök munka végső beteljesülését (…) Élete és munkája követendő példa, amelyet tiszteletben tartanak a késő utódok is, aminthogy mindenkor tiszteletben marad emléke, amelyet hű és igaz kegyelettel őriz a magyarság, hálásan nevében.”
Szülővárosa később sem feledkezett meg róla: 2006-ban a Jókai Egyesület a Duna Menti Múzeum falán emléktáblát állítatott az emlékére.
A Duna Menti Múzeum 2022-ben kiállítást rendezett „A kultúra és a tudomány szolgálatában” címmel, melyben életét és munkásságát mutatják be. A kiállítás 2022. október 14-én nyílt meg és 2023. március 31-ig látogatható a múzeum főépületében.
Pokornyi Gábor
