Bár - érthető módon – a tengerészeti gyűjtemény nagy része a dualizmus korából és a két világháború közötti évtizedekből származik, a gyűjteményünkben csupán pár tárgyi emlék kapcsolódik tengeralattjárókhoz, holott ez az akkoriban újnak számító fegyvernem fontos - és rendkívül aktív – részese volt a K. u. K haditengerészet első-világháborús tevékenységének. E tárgyak közül a „Deutschland” kereskedelmi tengeralattjáró egy szegecséről (ami valószínűleg emléktárgy és sosem volt beépítve a hajótestbe) és a hajó történetéről már írtam korábban. 
A gyűjteményben található egy tengeralattjáró legénységi jelvény az osztrák-magyar haditengerészettől. Ezt a csapatjelvényt 1910 (azaz a fegyvernem megalakulása) és 1918 között használták, a monarchia összesen 27 db tengeralattjáróján (ideértve a háború alatt elveszett hajókat is).
Az I. világháború tengeralattjárói kicsik és zsúfoltak voltak (különösen a korai „Lake” és „Holland” típusok), a kezdetleges akkumulátoraikban már rövid üzem után beindult a klórgáz képződése, nem csoda, hogy ezek a hajók még inkább a felszínen jártak, és csak támadni merültek le. Ugyanakkor legénységben sosem volt hiány: a világháború folyamán a nagyrészt tétlenül álló nagy hajóegységek legénységéből sokan kérték át magukat a mindig aktív tengeralattjárósokhoz
A tárgyi emlékekhez tartozik még egy Egon Lerch emlékérem másolata: ő az U-12 parancsnoka volt. Nevéhez fűződik a francia „Jean Bart” dreadnaught elleni sikeres torpedótámadás (bár a francia hajó nem süllyedt el: egészen 1934-ig szolgált, mint hadihajó, később ellátó-, majd a német megszállás után tüzérségi célhajó lett és csak 1944-ben süllyedt el).
A sors iróniája, hogy ahogy a „Jean Bart” majdnem rajtaveszett azon, hogy az Adria szűk területén – ami nagy hajókkal vívott „klasszikus” csatákra nemigen volt alkalmas – hajózott, az U 12-t is egy hasonlóan elhibázott döntés okán érte utol a végzete: a Velence közvetlen közelében portyázó – egyes források szerint magába a kikötőbe behatolni próbáló – tengeralattjáró 1915 augusztusában aknára futott és elsüllyedt. A legénység mind a 17 tagja életét vesztette. A roncsot az olaszok 1916-ban kiemelték, a legénység tagjait a velencei Szent Mihály szigeti temetőben temették el.
Ölveczky Balázs
