Újházi László 1795. január 20-án született a Sáros megyei Budaméren. Eperjesen járt elemi iskolába, Sárospatakon pedig jogot és bölcsészetet tanult, ahol mindvégig kiváló eredményeket ért el, latinul és franciául is anyanyelvi szinten megtanult. Tanulmányai befejeztével hazatért Budamérre, ahol nemsokára megházasodott. A nemesi reformmozgalom elindulásától kezdve aktív politikai szerepet vállalt. 1848-ig a Sáros megyei ellenzék egyik legjelentősebb alakja lett. Már ebben az időszakban kapcsolatba került Kossuthtal, akivel egészen haláláig jó viszonyt ápolt. A reformok hívei és a kormány közötti leghevesebb összecsapások sorozatát Wesselényi Miklósnak 1835. tavaszán történt perbe fogatása indította el, majd ezt követte Lovassy László és többek elfogatása, végül Kossuth és Wesselényi elítélése. A haladás hívei minden fórumon felemelték szavukat az intézkedések ellen. Újházi ebben a legtevékenyebben vett részt. 1837-ben elhangzott beszéde miatt felségárulási perbe keveredett, amiből 1840-ben kapott felmentést.

Újházi László, aki a nemesi kiváltságok eltörlése után megváltoztatta vezetéknevének korábbi y-ra végződő írásmódját

1848. április végén kinevezték Sáros megye főispánjának. A konzervatívok továbbra is túlnyomó többségben voltak a megyei közgyűlésen és Újházi leváltását minden eszközzel sürgették. A bujtogatás és hamis vádak azonban egyelőre kevésnek bizonyultak. 1848. nyarától Újházi Pesten tartózkodott és hivatalból tagja volt a felsőháznak, amit ekkor még főrendiháznak neveztek. Az elnevezés azonban a kor szellemével ellenkező és elavult volt, ezért Újházi javaslatára elnevezték felsőháznak. Komoly eredményeket azonban nem tudott elérni, mert a felsőházban egyedüliként képviselte a radikális nézeteket.

1848. szeptember 28-án Pozsony város és vármegye kormánybiztosának nevezték ki, ahol az egyik legfőbb feladata az újoncozás megszervezése volt, illetve az október 6-án kitört bécsi felkelés támogatása. Szeptember végén Jellasics támadásának hírére Újházi szabadcsapat szervezésébe fogott. Batthyány engedélyt adott rá, de támogatni nem tudta, így saját költségen kellett a toborzást megvalósítania. Az Újházi féle szabadcsapat „Újházi-vadászok” néven részt vett a téli hadjáratban és Guyon vezénylete alatt kitüntette magát a branyiszkói csatában. 1848. decemberében Sáros megyét megszállták Schlik altábornagy hadai. Schlik egyik első intézkedése az lett, hogy eltávolítsa a főispáni székből Újházit, mivel a császár egyik fő ellenségének nyilvánította, amiben a szabadcsapat felállítása is szerepet játszott. Decemberben elhagyta Pozsonyt és 1849. január elején Debrecenbe érkezett és egészen májusig itt tartózkodott. A főispáni és pozsonyi kormánybiztosi pozíciója formailag nem szűnt meg, de ezek a területek ellenséges megszállás alá kerültek.

1848.április-májusában a komáromi helyőrség tisztikarában jelentkező lázongásokról és személyi ellentétekről érkeztek hírek a kormányhoz. Május második felében Újházit Komáromba nevezték ki kormánybiztosnak Puky Miklós helyére, hogy biztosítsa a kormányhoz kötődő lojalitást. A kinevezési okmány nem ismert, de Szemere Bertalan miniszterelnök május 14-én még Puky Miklós komáromi kormánybiztoshoz intéz rendeletet, május 18-án viszont már Újházi Lászlót említi kormánybiztosként. A kinevezésnek a két dátum között kellett történnie.

Május 21-én érkezett a városba és felkészülve egy újabb ostromra, elkezdte az élelmiszer- és hadianyag felhalmozását, meggyorsította az erődítési munkákat. Július 5-én levelet írt Kossuthnak, miszerint aggodalommal tapasztalta, hogy az ekkor itt állomásozó Görgei vezette fősereg a kormány iránti nyílt engedetlenséget tanúsítja. Ebben a levélben kéri azt is, hogy a haditanácson a polgári hatalom megbízottja is jelen lehessen. Kossuth és Szemere július 7-i rendelete megerősítette kormánybiztosi jogkörét. Újházi hozzájárulása nélkül nem lehetett előléptetni tiszteket, illetve 5000000 forintig bankjegykibocsátásra is felhatalmazást kapott.

Görgei elvonulása után a hadipénztárban mindössze 200000 forint maradt, ezért Klapka Újházival egyetértésben hadipénztár utalványokat bocsátott ki. Július 20-án Újházi és Klapka nyílt rendeletében bejelentették az 5 és 10 pengő krajcáros jegyek kibocsátását. A „komáromi váltópénz” feliratú papírpénzen Újházi László aláírása szerepelt. Az augusztus 16-i haditanácson a 2 és 10 forintos címletek kibocsátását is elrendelték. A címletek ellenőrének Újházit és Assermann erődítési parancsnokot jelölték ki. Újházi az élelmiszárak szabályozásáról is gondoskodott és közreműködött az újoncozásban is.

A 10 és 5 pengő krajcár Újházi László aláírásával

Augusztus 18-án érkezett meg a várba az első osztrák követ, amely a világosi fegyverletételre hivatkozva feltétel nélküli kapitulációt követelt. Újházi László képviselte a polgári hatalmat a haditanácson, akinek a szava sokat számított. Klapka vezérkari főnöke Szillányi írta róla: „köztisztelet övezte”. A haditanács végül egyhangúan a kapituláció elutasítása mellett döntött. Augusztus végére már egyértelművé vált, hogy a kapituláció elkerülhetetlen. A szeptember 1-i haditanács elfogadta Klapka tervezetét, amely az egész országra és a magyar hadseregre vonatkozó amnesztiát is tartalmazta a Komáromi feltételek mellett. Újházi két kiegészítő javaslatot tett. Az első, hogy a kapitulációs tárgyalásokat közvetlenül az osztrák császárral folytassák. A második pedig, hogy a megkötendő egyesség megtartását Anglia garantálja.

A szeptember 14-i haditanácson Klapka megváltoztatva eredeti álláspontját már kivette az országra vonatkozó első négy feltételt. Thaly Zsigmond és Újházi László azonban ezt már ellenezték. Újházi neve nem is szerepelt a szeptember 27-én közzétett kapitulációs egyezség aláírói között.

Thaly Zsigmond

A kapitulációs feltételek értelmében a tisztek útlevelet kaphattak Angliába vagy Amerikába. Mivel a kapitulációs egyezség a civilekre vonatkozóan nem tartalmazott rendelkezést, Klapka ezért Újházit őrnaggyá nevezte ki. Újházi neve a halálraítéltek sorát bővítette volna, de az osztrákoknak így el kellett engedniük. Útlevelét a komáromi vezetők közül utolsóként vehette át október 11-én. Az életének az emigrációban töltött érdekes szakaszát már előzőekben bemutattuk, melyet ITT olvashatnak.

Klapka emlékirataiban nagy tisztelettel és elismeréssel emlékezik vissza rá: „megérkezett…az öreg, de még mindig lánglelkű Újházi,… kit apánk s vezérünk gyanánt tiszteltünk.”

Ábrahám Tamás