A Klapka György Múzeum gyűjteményének egyik legszebb darabja az a római kori bronz lovassági díszsisak, ami 2015 júliusában Brigetio polgárvárosában került elő. A feltárás körülményei is izgalmasak voltak, hiszen a sisak lelőhelye az a római kori pince volt, aminek beomlott, de jó állapotú fa gerendázatát is sikerült konzerválni. A sisak a pince alján hevert, de nem a gerendázat alól, hanem a beszakadt tető és a déli pincefal közötti rés feltöltési rétegéből került elő.

 Bronz lovassági díszsisak

A sisak hat részből áll, négy elem alkotja a fejrészt, egy-egy pedig az arc jobb és bal oldalát képező lemezeket. A homlokot, fejtetőt és nyakszirtet védő részt egy darabból kalapálták ki, ehhez kétoldalt 3-3 szegeccsel egy-egy fülvédőt rögzítettek. A függőleges homlokvédő lemez a sisak közepe felé emelkedik, így viselőjét magasabbá, tekintélyesebbé, az ellenség számára még elrettentőbbé teszi. A sisakrostély függőleges felületű, a fülvédő fölött rögzítették 1-1 szegeccsel a sisaktesthez és a sisak síkjától csaknem 2,5 cm-e nyúlik előre. A nyakszirtvédő hátul közel 4 cm-re nyúlik ki. A plasztikus fület ábrázoló arcvédő lemezeket zsanérral kapcsolták a sisaktesthez.

A sisak a pince alján in situ. (Fotó: dr. Bartus Dávid)

A sisak egész felülete díszített. A rostély két oldalán egymással szembenéző kígyópár jelenik meg. A kígyófejek között félköríves motívum, alatta egy aedicula (oszlopos fülke, szentély) látható. Az aedicula 75 mm magas, 66 mm széles, két oldalán egy-egy korinthosi oszlopfővel ellátott, pikkelymotívumokkal díszített oszlop áll, tetejét levelekkel ékesített tympanon (háromszöges vagy félköríves orommező) zárja. A középpontjában egy sas emelkedik ki, ami fejét hátra fordítja, magassága 43 mm. A madár Iuppitert szimbolizálja. Az aedicula kétoldalán egy-egy, egymással szembenéző páva jelenik meg. A pávák mérete 44 x 64 mm, bóbitájuk, szárnyuk, tollazatuk, és egész testük részletesen kidolgozott. Ezek a madarak Iunót jelképezik.

A sisak homloklemeze
A sisak oldalnézete

A sisak hátsó, koponyát védő oldalának központi motívuma egy Medusa (Gorgófő), ami 45 mm magas, szemei tágra nyíltak, fogai vicsorognak, borzas haját három, kígyófejben végződő tinccsel és a háttérben meredező hajfonatokkal alakították ki. A Gorgófő hajából egy-egy nagytestű kígyó nő ki, sűrű vonalkákkal díszített testük a sisak fejtető részén tekeredik, farkuk az arc két oldalán hull alá. A Medusa – akinek tekintete a hiedelem szerint kővé dermeszt – és az annak két oldalán megjelenő oroszlánok ábrázolásának célja egyértelműen az ellenség elrettentése volt. A Gorgó alatt egy nyúl látható, ami az ellenség gyenge harci képességeire irányuló utalás.

A nyakszirtvédőn 12, csúcsukkal lefelé néző szépen erezett növényi motívumok, talán levelek sormintája látható.

A sisak hátsó részének részlete

A sisak fejtetőt védő felületét a Medusa hajából kinövő kígyók veszik körbe, fejük között egy bordázott díszű, kétfülű kantharost látható. A fejtető közepén 11 szirmú rozetta jelenik meg, amit nyolc, szabálytalanul váltakozó távolságban elhelyezett borostyánlevél vesz körbe.

A sisak jobb oldalán egy ferdén rögzített, tolldísz elhelyezésére alkalmas elemet rögzítettek, ami arra utal, hogy a sisak viselője valamilyen kisebb vagy nagyobb lovas egység parancsnoka lehetett.

A sisak tetejének részlete

A két arcvédő lemez zsanérral csatlakozott a sisakhoz, érdekesességük, hogy alakban, méretben és – a központi motívumot leszámítva – díszítésében is eltérnek egymástól. A jobb oldali zömökebb és szélesebb (magassága 173 mm), a bal oldali arcvédő keskenyebb felépítésű (magassága 203 mm). Valószínűleg az egyik pótlásként, utólag került a sisak tartozékai közé. Mindkét lemezt egy-egy fülmotívum díszíti. A jobb oldali arcvédőn a fül nagy fülcimpája és a hallójárat kidolgozása anatómiai részletességű, szegélymotívumokkal keretezett felületének közepén egy koszorú látható. A bal oldali lemez fülábrázolása stilizált, a szegélymotívumokkal keretezett felületen egy pelta alakú pajzs és egy nyeles kettős bárd látható, felette háromszögmotívum. Az arcvédő lemezeken a fülmotívumok alatt és az állcsúcsot védő részen szegecslyukak láthatóak.

 Az arcvédő lemezek

A brigetiói bronz sisakot a 2. század első felében díszfegyverként használták. Tehát nem csatákban viselte a tulajdonosa, hanem különböző lovasjátékokon (hippika gymnasia) vagy bemutatókon.

Római díszpáncél rekonstrukciója (Forrás: Pinterest)

A „Római díszpáncélok. Adatok a keltezés és a műhelyek kérdéséhez” című 2016-os időszaki kiállítás során mintegy 25 brigetiói díszpáncélt tekinthettek meg a látogatók. A kiállításhoz fényképes katalógus is készült, amelyet Borhy László professzor, az ELTE rektora írt.

dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella

A források után kutató ismeretterjesztőt nem mindig kényezteti el sem az internet, sem pedig a könyvek világa. E téma kutatása közben pontosan ez történt, így az eredetileg tervezett témát kénytelen voltam kissé kibővíteni remélem, nem veszik zokon.

A tengerészeti gyűjteményben igen kitüntetett helyet foglalnak el a DTRT ún. Duna-tengerjáró hajói, nem véletlenül: nem csupán az önálló magyar tengeri hajózás legnagyobb szabású projektjéről beszélünk, hanem a technikatörténet egy érdekfeszítő fejezetéről is.  Ugyanakkor a kiállításban kevés szó esik a II. világháború utáni időkről. Erre az időszakra nagyon is jellemző az, ami az m/s „Komárommal” történt.

A VII. számú Duna-tengerjárót 1944-ben bocsátották vízre, s a „Komárom” nevet kapta. A hajó a „Tisza” mintájára készült, testvérhajóihoz hasonlóan („Kassa, „Ungvár” és „Kolozsvár”) egy „visszatért” városról kapta nevét. Még zajlottak a munkálatok a hajón, mikor 1944. 09. 18-án bombatalálatot kapott. A sérült hajótest Budapesten maradt, építését csak 1946-ban fejezték be, s a szovjeteknek fizetett jóvátételbe számítva, „Desna” néven állt szolgálatba. A hajó további sorsa ismeretlen, a korabeli képek alapján talán a Nyeman folyón közlekedett (legalábbis kezdetben), de ez közel sem biztos.

A „Komárom Újpesten, előtérben a sérült „Kolozsvár”

A „Komárom”, mint „Desna”

A „Desna” hídja

A források szegényes mivolta mellett viszont annyi szerencséje mégiscsak van a kutatónak, hogy ha egy „Komárom” nevű hajóval kapcsolatban keresgél, akkor nagy valószínűséggel több más Komárom nevű hajóra is rábukkan, így következzen még pár hajó ami életútja során viselte a „Komárom” nevet.

Az 1918-ban elkészült „Stör” őrnaszád a háború után Magyarországra került. „Komárom” néven részt vett a Tanácsköztársaság idején zajló harcokban, s egészen 1930-as átépítéséig viselte e nevet. A naszádot ekkor „Sopronra” keresztelték át. A naszád részt vett a Jugoszlávia elleni támadásban, majd az 1944-45-ös magyarországi harcokban is. 1945-ben a Duna felső szakaszán az amerikai csapatoknak adta meg magát. 1950-től egy bizonyos Fritz Willik német hajózási vállalkozó „Herta” néven üzemeltette a vontatóvá átépített hajót, majd 1962-től „Irene” néven, a Rajnán folytatta békés karrierjét, mígnem 1966. 01. 23-án ismeretlen okokból elsüllyedt.

Az „Irene” hajó

Egy másik „Komárom” nevű csavargőzös kompszolgálatot teljesített Komáromban, 1886 és 1892 között, a Komáromi Átkelési Vállalat tulajdonában. 1892-től „Nina” néven Budapesten komphajó lett. 1912-től különböző vállalatok égisze alatt homok- és kavicsszállítóként működött, majd 1949-től  a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat üzemeltette FK 307 néven. További sorsa ismeretlen, 1963-ban már nem szerepel a lajstromban, de nincs információ arról, hogy pontosan mi történt  az akkor már közel 80 éves hajóval. Érdekesség, hogy a „Komárom” testvérhajója, az 1885-ben vízre bocsátott „Kövesd” a mai napig megvan: az eredetileg Esztergomban kompszolgálatot ellátó, majd MFTR tulajdonban lévő gőzöst 1948-ban Jugoszlávia kapta jóvátételként, és 2005-ben kapott védett státuszt a belgrádi hatóságoktól.

 A „Komárom” nevű csavargőzös Dél-Komáromnál
(a túlsó oldalon a Szent András-templom látszik)

S végül itt Komáromban – mármint a túlparton a hajógyárban- épült a „Komárom” vontatóhajó, amelyet 1944-ben bocsátották vízre, eredetileg szívógáz-motorral épült, de ezt a gyakorlatban sosem próbálták ki.  A hajót félkészen a Duna osztrák szakaszára vontatták, s csak 1954-ben fejezték be, dízelhajtással. 35 év szolgálat után 1990-ben állóhajóvá minősítették át, egy ideig étteremként működött Budapesten. 2013-ban felújították, azóta Esztergomban áll.

A „Komárom” vontatóhajó

A „Komárom” vontatóhajó napjainkban

Ölveczky Balázs

Sokan szerették, sokan gyűlölték őt a magyar vidéken. Korának vezető politikusai közül ő volt a „legnépközelibb”, ő járta legsűrűbben az országot és ő beszélte legjobban a vidék nyelvét. Ma az 54 éve elhunyt sokak „Pista bácsijáról”, Dobi Istvánról emlékezünk meg.

1899-re virradó éjszakán született Ószőnyben, de később 1898. december 31. lett a hivatalos születési ideje, hogy egy évvel hamarabb túlessen a katonaságon. Szegény paraszti családból származott, ezért már 12 éves korában munkára kényszerült többek között a Milch-féle fatelepen. 1916 és 1918 között katonaként szolgált. A háborút követő változások sodrában próbálta megtalálni helyét. 1918 őszén jelentkezik a Vörös Hadseregbe. 1919-ben hazatér Szőnybe és határőrszolgálatot lát el. Április végén a dunai határvonalat őrző gyalogezred parancsot kap, hogy május elsején űzze ki Észak-Komáromból a csehszlovákokat. A terv azonban meghiúsult, a hidakat erősen védték és a csónakokon átkelők sem tudtak célt érni. Dobi is részt vett az akcióban, sok bajtársával ellentétben azonban neki sikerült visszamenekülnie a déli partra. 1921-től aktív politikai életet kezdett élni, belépett a munkásmozgalomba, majd a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). A 20-as évei kemény munkával teltek, majd megélhetési problémákkal kellett megküzdenie családjával. Az MSZDP szőnyi alapszervezetének alapító-elnöke lett. 1936-ban átlépett a Független Kisgazdapártba (FKGP). A második világháború alatt került kapcsolatba a magyarországi kommunistákkal. Részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a háború alatt hadifogságba esett.

1945. januárjában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe és az FKGP balszárnyának vezéralakja lett. Többször választották meg államminiszternek, és földművelésügyi miniszternek. A kisgazdák „leszalámizása” után 1948. december 10-én miniszterelnök lett. 1952. augusztus 14-én átadta posztját Rákosi Mátyásnak, Dobi pedig az Elnöki Tanács elnöke lett. Az „államfői” poszton 1967-ig maradt. 1949-től MSZMP párttag és a Központi Bizottság tagja.

Publikációi főleg a parasztság és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében íródtak. 1962-ben megjelent a Vallomás és történelem című kétkötetes önéletrajzi műve, amiből a fenti idézet is származik.

Dobi István a szőnyi iskola megnyitó ünnepségén 1965-ben (Komáromi Klapka György Múzeum gyűjteménye)

A szőnyi mezőgazdasági termelőszövetkezet 1950. augusztus 20-i alapító ülésén is részt vett. A kezdetekkor 10 hold földet vitt be a TSZ-be. 1968-ban már nyugalmazottként vett részt a TSZ zárszámadási közgyűlésén, sokáig azonban nem élvezhette a nyugalmat, mert ez év november 24-én meghalt.

Dolgozók Lapja 1968. november 26. száma, benne Dobi István halálhírével

1968. december 5-én a szőnyi tanácsháza tanácstermében tartott ülésen határoztak arról, hogy Dobi István emlékművet állítanak fel a főtéren. Az emlékmű avatásáról készült képen Vasvári Pál iskolaigazgató látható.

A szőnyi emlékmű avatása (Komáromi Klapka György Múzeum gyűjteménye)

Szőnyben az egykori családi házat (Fok utca) emlékmúzeumnak rendezték be. A kiállítást ma már nem lehet megtekinteni, házát elbontották.

Dobi István íróasztala az egykori kiállítóhelyen (Komáromi Klapka György Múzeum fotó gyűjteménye)

Komáromban az 1969. szeptember 1-jén megnyíló Komáromi Dobi István Gyermekvárost szintén róla nevezték el.

Ábrahám Tamás

A sikertelen 1919. május 1-jei áttörés után egy hónappal felcsillant a remény, hogy Komárom északi része ismét magyar kézre kerülhet, mivel a Tanácsköztársaság csapatai kelet felől megközelítették a Vág torkolatát. A reményeknek végérvényesen a Clemenceau-jegyzék elfogadása és annak nyomán a Felvidék kiürítése vetett véget. Városunk történetének ezen elfeledett momentumáról Veninger Ernő szőnyi esperes-plébános korabeli feljegyzését tesszük ma közzé Fehér Tamás helytörténész szerkesztésében és átiratában a szőnyi halotti anyakönyvből:

„1919. június 1-jén a csehek a vonatokat lőtték. Június 2-án este 8 órakor iszonyú ágyúzás, amely megszakításokkal június 9-éig tartott. Június 6-án a csehek az Esztergom és Érsekújvár felől előretörő magyar csapatokat (a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege – szerk.) Izsa és Komárom közt visszanyomták. A csata egész délután és éjjel 1 óráig a legnagyobb hevességgel tartott. Az ágyuk bömbölése és a gépfegyverek és puskás kattogása és durrogása rémséges volt. Két dunai monitor Szőny falu felől oldalt vette tűz alá a cseh sereget, de a túlnyomó erőnek a mieink kénytelenek voltak engedni és Izsa alá visszavonulni. A csehek erősen lőtték Komáromból Újvárost (a mai Dél-Komárom – szerk.), ahol az el nem menekültek közül Hegedűs Julianna és Dobrocsányi Móric halálosan találva azonnal kilehelte lelkét, Malis Mátyás és Szocsányi Mária (házaspár) megsebesülve Győrbe szállíttattak, de sebeikbe belehaltak. A folytonos lövöldözés miatt az elesettek csak nagy késedelemmel voltak eltemethetők.”

Sajnos már az áttörés előtt is szedett a környéken civil áldozatot az ellenségeskedés. Dunaalmáson egy 5 éves kisfiú, Schreiner Gusztáv hunyt el, mivel "A Duna balpartját megszállva tartó csehek március 28-án délután minden ok nélkül átlövöldöztek és egy golyó a kisfiút hasban találta, úgy, hogy negyed óra alatt meghalt. A kisfiú szüleinek lakásán a konyhaajtóban últ, mikor a golyó a kapun áthatolva őt eltalálta." (Gombos Géza plébános feljegyzése a dunaalmási halotti anyakönyvben)

Kép forrása: HIM

Szabó Dávid Baróton született 1739. április 10-én. Az úgynevezett rétori osztály (vagy alapvető képzés) elvégezése után, 1757. november 30-án belépett a jezsuita rendbe. Újonc éveit Trencsénben végezte, majd 1759–60-ban latin és ógörög nyelvtudását fejlesztette tovább.

A székesfehérvári gimnáziumban vállalt tanári állást, majd 1760 és 1763 között filozófiát hallgatott Nagyszombaton, a jezsuiták híres egyetemén. Egy évet Kolozsváron, a gimnázium második osztályában tanított és a papnevelő intézet felügyelője volt. 1764–65-ben költészetet tanított Egerben, valamint a tanulók vasárnapi hitszónoka lett.

Teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között végezte Kassán, majd a nagyváradi gimnázium költészet- és szónoklattan tanára, a tanulók congregatiójának igazgatója, és a rendház történetírója volt.

1773-ban Mária Terézia eltörölte a jezsuita rendet, tagjai tanárnak mehettek. A nagy képzettségű és kitűnően tanító Baróti Szabót szívesen látta mindegyik gimnázium. Egy ideig Komáromban tanított, innen került Kassára, ahol 1799-ig, nyugalomba vonulásáig köztiszteletben álló és közkedvelt tanár volt.

Komáromot még 1763. június 28-án pusztító földrengés rázta meg, melyről később Baróti Szabó Dávid „A komáromi földindulásról” címmel epikus költeményt írt.

Karl Friedel festménye a komáromi földrengésről (Duna Menti Múzeum)

Baróti Szabó Dávid: A komáromi földindulásról

Állítólag tanártársai biztatták arra, hogy ne latinul, hanem magyarul írjon. Egy Rauch Ignác nevű német szerzetestársa megismertette őt az akkori új német költészetben divatossá vált újmódi hexameterekkel. Baróti bátran nekivágott a feladatnak. Kezdetben szinte kerékbe törte a magyar nyelvet, hogy belekényszerítse az antik versformák kalodájába. Ki kellett találnia hozzá a magyar prozódiát. Hol helyesen ismerte fel a nyelv törvényszerűségeit, hol tévedett; hol a formát áldozta fel az értelemnek, hol az érthetőséget a formának; tájszavakat kevert újmódi kifejezésekkel. Ennek ellenére olyan új verselési ízeket hozott létre, amelyeket sohasem ismert a régebbi magyar költészet.

Kassán adta ki első verseskötetét. Itt ismerkedett meg Kazinczyval és Batsányival, közösen szerkesztették a Magyar Museumot, mely az első önálló magyar nyelvű folyóirat volt.

Irodalmi törekvéseinek jutalmaképpen Ferenc királytól 600 forintnyi nyugdíjat kapott és egykori tanítványa, Györkényi Pyber Benedekhez, Komárom vármegye főjegyzője fiához költözött Virtre, ahol élete utolsó két évtizedét élte.

Csendes magányában fordítgatta Milton Elveszett paradicsom című alkotását. Virten szerezte Magyarság virágai című művét és élete alkonyán itt fordította Vergiliustól az Aeneis-t.

Virten hunyt el 1819. november 22-én. Itt is temették el. Szülőföldjén, a háromszéki Baróton iskola és szerte az akkori Magyarország területén emléktáblák és szobrok őrzik a nevét.

Síremléke a virti temetőben

 Pokornyi Gábor

2022. november 18-án, életének 99. évében elhunyt dr. Pákh Tibor, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik szabadságharcosa.

Pákh Tibor 1924-ben született Dél-Komáromban, az ún, Konkoly-telepen. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karára járt, amikor 1944 őszén egyetemistaként bevonultatták. Orosz hadifogságba esett, ahonnan 1948 őszén került haza. 1956-ban a Csepel Autógyárban német, angol, orosz és francia nyelvű műszaki fordítóként dolgozott. 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházban ápolták. 1960-1971-ig politikai fogoly volt, ahol elektrosokkolták. Szabadulása után kommunizmusellenes aktivista volt, következetesen harcolt a megszálló csapatok kivonásáért és az önrendelkezési jog érvényesítéséért.

Dr. Pákh Tiborra, az 1956-os forradalom és szabadságharc komáromi eseményeit bemutató időszaki kiállításunk alkalmából, 2016. szeptember 22-23-án írt visszaemlékezésével emlékezünk. 

Születésnapi üdvözlet a fogolytáborban

1956. október 23-án is munkahelyemen dolgoztam. Gyakran fordítottam idegen nyelvű anyagokat fiatal egyetemistáknak is, akik a műegyetem esti tagozatára jártak. Tőlük tudtam meg, hogy 22-én este sokáig bent maradtak és egy gyűlésen 16 pontos követeléseket állítottak össze, amelyek nyilvános ismertetésére és a lengyelekkel való együttérzésük demonstrálására, október 23-án du. fél háromkor tüntetést tartanak a Bem-szobornál, ahova ünnepélyesen vonulnak fel.

Könyvvásárlás indokával bejöttem Pestre és a Vigadó téren csatalakoztam az ott gyülekező, főképpen a környező tervező intézetekben dolgozó alkalmazottak csoportjához. Velük együtt vonultam a Lánchídon, majd a Fő utcán végig a Bem térre, ahol már nagy, lelkes tömeg tüntetett. Olyan nagy volt a lelkesedés, hogy az egyik író egy teherautóról olvasta az Írószövetség 7 pontos követelését, de hangját elnyomta a tömeg hangja, mert már mindegyikük kezében ott volt az egyetemi ifjúság 16 pontos követelése, amelyben a megszálló csapatok kivonását (ruszkik haza!), demokratikus, többpártrendszerű, szabad választásokat, a magyar uránt, a lengyel út követését, az okozott károk jóvátételét (amit egyébként a moszkvai vezetők október 30-i nyilatkozatukban meg is ígértek), vagyis az írószövetségi hét pontot messzemenően meghaladó igényeinket foglalták össze. Hisz a hét pont közül az első és második éppen a lenini elvek szerinti rendezést követelte. Egyik jellemző mozzanata volt az októberi lelkesedésnek a nemzeti színű lobogó közepére felvitt embléma tüntető kivágása. Abban az időben ugyanis a kommunista ünnepek alkalmával a házmesterek házbizalmiak stb. szigorú kötelessége volt kitűzni a moszkvai leninizmus igényeinek megfelelő emblémával torzított zászlót. Így született meg az ötvenhatos lyukas zászló. Még a Bem tér egyik oldalát övező laktanyaépület ablakaiban is megjelentek a katonák, és tüntetőleg vágták ki azt a visszataszító jelképet.

A Bem-szobortól a Margit hídon át, a Szent István körúton, a Bajcsy-Zsilinszky úton és az Alkotmány utcán át vonultunk az Országház elé, ahol folytatódott a követelési pontok skandálása és közben Nagy Imre megjelenését is követelte a tömeg. Végül környezete elhozta, és az Országház erkélyéről kezdett beszélni. Rosszul kezdte, mert „kedves elvtársak” volt a megszólítás, amire felhördült a tömeg, hogy „nem vagyunk elvtársak”. Később közvetítették Gerő beszédét, ami azután végképpen feldühítette tömeget és követeltük a 16 pontos igények beolvasását a rádióban.

Október 23. Édesanyám halálának és 1954. október 23-án kötött házasságomnak az évfordulója is volt. Így feleségemmel szentmisén vettünk részt a Ferenciek terén lévő templomban. A mise után együtt visszamentünk. Feleségem innen hazament én pedig a tömeg egy részével a rádióhoz vonultam, hogy követeljük a követelési pontok beolvasását. De beolvasás helyett a rádiót védő ávósok kezdték lőni a tömeget. A Nemzeti Múzeumot környező park rádió felől eső kerítésénél voltam és láttam, hogy amikor a rádió védőinek a követelésére megjelent katonai alakulat nem volt hajlandó a tömegre lőni és a parancsnok az válaszolta az ezt követelőknek, hogy ők a népet szolgálják, ezt a parancsnokot a rádió felől lelőtték. Késő este teherautón érkező fiatal tanoncgyereket szólítottak meg, hogy menjek velük a Parlamentbe, hogy beszélhessenek Nagy Imrével. Azok a fiatalok, akiket már a moszkvai leninizmus szellemében a kommunista vezetés magának nevelni. Egyébként a korabeli külföldi lapok, az osztrák Bild-Telegraph, az angol nyelvű Time és Life magazinok, de az akkori eseményeket értékelő tekintélyes történészek és társadalomtudósok (pl. Wilhelm Röpke, ill. Salvador de Madaraggia) is elsősorban ezt hangsúlyozták írásaikban, hogy éppen azoknak a magyar fiataloknak a „magyar októbere” törli ki a történelemből a kommunisták ún. „nagy októberi forradalmát” akiket az elmúlt évek folyamán a lenini és sztálini maszlagokkal fertőztek.

Október 25-én csatlakoztam az Országház előtti tömeghez. A már ismertetett követeléseket hangoztattuk. Megjelent a jelenlegi Nagy Imre szobor irányából három fellobogózott, és magyar fiatalokkal barátkozó orosz tank is és a Rákóczi szobor közelében leálltak. Teljesen váratlanul, mindenféle előzmény nélkül, minden irányból ismeretlenek kezdtek lőni a tömegre. A mellettem álló orosz tank először az országház teteje felé kezdte viszonozni a tüzet. Többekkel együtt én is ennek a páncélkocsinak a talpa mellett találtam fedezéket. Menekülni nem lehetett, mert a bekötő utcákból is lőttek. A körvadászatnak ahhoz a befejező részéhez hasonlíthatom ezt az öldöklést, amikor a kör már összeszűkült, bezárult és a körön belül maradt apróvadat halomra lövik a vadászok. Amikor rövid szünet volt a vérengzésben, sokadmagammal az Országház déli bejáratának árkádja alá menekültünk. Bezörgettem a kapun és kértem, hogy engedjenek be bennünket, de nem nyitottak kaput. Újabb rövid szünet kezdődött. Ahol a 2-es villamos elfordul, ott volt még a 2-es metró építéséhez használt fölvonulási épület. Oda igyekeztem. Közben ért a lövés a bal lábamon. Befeküdtem a halottak közé és amikor újra tűzszünet volt, bemásztam a fölvonulási épületbe. A vérengzés befejezése után innen vittek teherautóval a Szabolcs utcai kórházba a halottszállító teherautók. A kórházban kivették a lövedéket.

Néhány napig itt voltam és a rádión értesültem a szabadságharc kezdeti sikereiről, a Nagy Imre kormány megalakulásáról, a külföldi visszhangokról, boldog emlékű mártír hercegprímásunk kiszabadításáról. De itt éltem át a november 4-i totális háború hazánk elleni megindítását is. Meglátogatott feleségem és meglátogatott akkor még itthon lévő bátyám is, de meglátogattak barátaim is, akik többsége szabadságharcunk leverése után a megtorlások elől külföldre menekült.

November 4. után nyugatnémet vöröskeresztes kórház érkezett hazánkba és a Margit Kórház San Marco utcai Felcserképző Iskolájában kapott helyet. Több sebesülttel együtt engem is átszállítottak hozzájuk. Ilyen alkalmakra jól felkészített kórház volt, jól képzett személyzettel. November 11-én a vezetőiket az oroszok berendelték a Bristol Szállodába, majd repülőgépen kiszállították – tudomásom szerint Sztrijbe. Ezzel is egyértelműsítették, ők magukat tekintik csatlós birodalmuk igazi urainak. De néhány nap múlva visszahozták őket és a kórházat átadták a hazai egészségügynek. Én is kimehettem volna velük, de inkább hazámban maradtam. Ebben az időben már a kórházakból is szedték össze a sebesülteket. Ezért saját felelősségemre hazamentem, ahol az engemet váró és velem maradt szeretett feleségem ápolt. Mint a későbbiekben is tapasztalható volt, ő valóban a hitvesi hűség mintaképe – sajnos, csak volt. Sok-sok szenvedés és üldöztetés után, hatvan év házasság után, 2014. november 10-én visszaszállt a Teremtőnkhöz.

Gyógyulásom után visszamentem autógyári munkahelyemre. […]Ezt követően még elhelyezkedtem az Erőműtervező Vállalatnál, majd a Műszaki Fordító Irodában és külső fordítója voltam az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának is.

1960-ban itt dolgoztam. Egyik reggel, amikor munkahelyemre mentem, a Bimbó út meredek részén mellém állt egy autó. Hárman kiugrottak, benyomtak az autóba, majd lenyomtak, betakartak a kabátommal és beszállítottak a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztályra, közismert nevén „Susogóba” [...]1971 novemberében engedtek el, mégpedig ekkor is teljesen jogellenes minőségben. Egyrészt volt börtönösként havonta kétszer kellett jelentkeznem a rendőrségen és nem hagyhattam el lakóhelyemet csak esetenkénti rendőrségi engedéllyel. […]

Számadó Emese

1994 és 1996 között került feltárásra Brigetio egyik legszebb és leglátványosabb leletegyüttese, az I/a lakóház 1. helyiség könnyűszerkezetes dongaboltozatát díszítő kozmológiai mennyezetfreskó. A freskó restaurálását Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia végezték. 

 Andromeda és Pegasus (Fotó: KGYM)

Az I/a domus a polgárváros 1. insulájában feküdt, nyugatról és keletről is egy-egy lakóház határolta. Az épület az északnyugati tartományokra jellemző hosszúház típusba tartozott, eredeti hossza 65 méter, szélessége 11 méter. A lakófunkcióval rendelkező helyiségek a ház északi részén helyezkedtek el, délen fallal kerített udvart és kertet alakítottak ki. Főbejárata valószínűleg északról nyílt.

 Az I/a lakóház elvi rekonstrukciója és Severus-kori alaprajza (Dobosi 2014, 11. ábra és Dobosi 2020, I.4.6. ábra)

A mennyezetfreskó kisebb-nagyobb töredékei a padlófűtéssel és terrazzopadlóval ellátott 1. és 2. helyiség padlójára omolva került elő. Már a feldolgozás korai szakaszában megfigyelhető volt, hogy a töredékek jelentős része egy kompozícióhoz tartozott.

A 4,2 x 3,05 m alapterületű szoba mennyezetének középpontjában egy 160 cm átmérőjű, sárga, kék, fehér és piros sávokkal keretezett körkompozíció áll. Középen egy zöld köpenyt viselő női alak, Andromeda, jelenik meg, aki kantárjánál vezeti felszerszámozott lovát, Pégasost.  A ló jobb irányba vágtat, miközben fejét visszafelé fordítja. Andromeda a ló mellett lebegő testtartásban látható, arcát az állat felé fordítja, haját a fejtetőn kontyba fogva viseli. A kompozíciót széles piros és kék kör alakú sávok foglalják keretbe.

 A négy évszak (Fotó: KGYM)

A szoba négy sarkában a négy évszakot (Horae) jelképező női büsztök jelennek meg, akiket attributumaik, fő ismertető jegyeik alapján lehet megkülönböztetni. A tavasz (Ver) hajában virágkoszorút visel, a nyár (Aestas) búzakalászt, az ősz (Autumnus) szőlőfürtöt, míg a tél (Hiems) haját fehér kendő borítja. Az évszak-perszonifikációkat keretező négyzetből, virágkehely és virágfüzérek nőnek kis és haladnak a központi jelenet felé.

A mennyezetkép négy oldalán vörös mezőbe foglalva egy-egy jobbra futó párduc jelenik meg. A párducos mezőket kék széles sávok keretelik, amelyek ugyanilyen színű négyzet alakú kompozícióba rendezve veszik körbe a Andromeda és Pégasus alakját. A párducok alatt  szétnyíló, zöld függönymotívum látható, ami a boltozatot záró piros, vízszintes sávokig fut le.

 A mennyezetfreskó rekonstrukciója és látványterve (Harsányi Eszter és Kurovszky Zsófia rajza, Fuchs Zoltán animációja)

A freskó ábrázolásának értelmezéséhez a római mitológiát és a csillagászatot kell segítségül hívni. A hagyomány szerint Andromedát édesanyja szebbnek tartotta a tengeri nimfáknál, ezért kiváltotta Poszeidón, a tenger istenének haragját. Az istenség a lányt mezítelenül egy tengerparti sziklához láncolta, akit végül a Pégazoszon lovagló Perseus mentett meg. Andromeda története kedvelt témája volt a képzőművészeteknek, és alakját előszeretettel jelenítették meg, mint a haláltól való megmenekülés jelképét. Andromeda, Pégazos és Perseus alakja a csillagképek között is helyett kapott az északi égbolt legmagasabb pontján.

Andromeda, Pegazos és Perseus csillagképe az északi égbolton (Fotó: http://foficsillag.blogspot.com/2014/08/pegazus-pegasus.html (Amatőrcsillagász))

Annak eldöntésében, hogy a brigétiói freskón a mitológiai történetet vagy a csillagképet ábrázolták-e, Pégazos motívuma nyújt segítséget. Az ókori falfestészetben egyedülálló módon ugyanis itt a lovat alulnézetben festették meg, mintha az égboltra feltekintve látnánk a jelenetet. Így biztosan nem a mitológiai események sorozatát kívánta a művész ábrázolni, hanem a Ló csillagképet.

A Négy Évszak valószínűleg azt a térséget jeleníti meg, amelyben az Idő körbeforog. A kék vonalrendszer az Ég alsó szféráit, a levegőt (aer) jelképezi. A legfelső, áttetsző, tiszta, színtelen szférát, az aethert vörös színű tűzkarika szegélyezi.
Az ábrázolásnak pontos párhuzama az ókori művészet világában egyelőre ismeretlen.

Az állandó kiállítás költözése miatt a héten Kurovszky Zsófia restaurátor-művész megkezdte a freskó összecsomagolását. Reméljük mihamarabb újra látható lesz a nagyközönség számára is!

Kurovszky Zsófia restaurátor a freskó csomagolása közben

Dr. Gátfalvi-Delbó Gabriella

Komárom és környéke a második világháború során a szövetségesek számára fontos célponttá vált. A Duna vonala volt a központi hatalmak egyik legfontosabb vízi utánpótlási útvonala. A várost érintő elsődleges infrastruktúrális célpontok a Bécs-Budapest fő vasútvonal, a vasúti híd, és az Erzsébet-híd. Komárom területén sok gyár is célponttá vált, de a legfontosabb a várostól keletre Szőny és Almásfüzitő községek mellett települt olajfinomítók voltak. Az almásfüzitői olajfinomítók 1904 óta, a szőnyi MOLAJ 1942 óta üzemeltek és szolgálták ki a hadiipart.

1943 decemberében az amerikai 5. légifényképező ezred 15. százada megkezdte a magyarországi hadműveleti célpontok felderítését. Az ország rendszeres, tervszerű bombázása 1944. március 19. után kezdődött. Az egész ország területén készültek a légiveszélyre. Komárom és környékét Győr “Légó” (Légoltalmi) körzetéhez osztották be. Komáromban a 83.500/ELN.LGV-1940. HM rendeletben előírt úgynevezett ház-légoltalmi őrség parancsnokokat neveztek ki. Feladatuk volt, hogy utcájukban állandó légó rádió-figyelő szolgálatot szervezzenek, továbbá bombázás esetén a segélyszolgálatot irányítsák, jelentést tegyenek a halottakról, károkról, fel nem robbant bombákról stb.

1944. április 9-re virradó éjszakán a RAF 205. bombázóezred századai megkezdték a GARDENING fedőnevű hadműveletet, amelynek feladata az volt, hogy a Dunát elaknásítva zavarják a tengelyhatalmak legfontosabb vízi szállítási útvonalát. Almásfüzitő térségében 1944. május 28-29-én a RAF 205. BG aknarakó gépei aknázták a Dunát, majd októberben újra. Az új cél a finomítók lettek. Június 12-13-án négy hullámban bombáztak. A RAF 205.BG 236.WING 40. századai 39 Wellington, 8 Halifax, 10 B-24-es Liberator nehézbombázó, összesen 57 gép dobott 109 bombát az olajfinomítóra. 6 halott 17 sebesült lett. Július 2-án újabb bombázás, majd augusztus 9-én szőnyegbombázás következett. Ennek következtében a finomító 80 százaléka megsemmisült. Az első tervszerűen Komárom ellen irányuló bombatámadást 1944. október 7-én az amerikai 15. légi hadsereg kötelékei hajtották végre két hullámban. Becslések szerint a városra mintegy 300 tonna bomba esett, a halottak száma megközelítőleg 50, az anyagi kár pedig jelentős volt. A város lakosságának túlnyomó része a Csillag, Igmándi, Monostori erőd valamelyikébe menekült a bombázások idején. A 2. ukrán front 5. légi hadsereg alárendeltségében tevékenykedő 218. éjszakai könnyű bombázó hadosztály ezredei 1945 januárjától rendszeresen támadták a várost. A városban néhány helyen kihelyezett légvédelmi ágyúk hatástalannak bizonyultak. 1945. március 14-én újra az almásfüzitői olajfinomító volt a cél, melynek következtében a második legnagyobb pusztítás keletkezett. A szőnyiek Churchill csillagnak nevezték a bombákat. Márciustól a szovjetek előrenyomulását és a szárazföldi harcokat biztosító légi támadások következtek, melyek nem voltak akkorák, mint az előzőek. A háború végére az olajfinomítók romokban hevertek, a termelés végleg leállt. A füzitői olajfinomítót hétszer, a szőnyit ötször érte nagyobb bombázás, a kisebbekkel együtt tizennégyszer. Füzitőre összesen 692,9 tonna bomba esett, melynek 21 halottja lett. Szőnyt összesen 705,3 tonna bomba érte, 12 halott lett. Komárom a magyar városok háborús károsodási rangsorán a 12. helyen szerepel.

Dél-Komárom területén becsapódott bombák (Érsek János rajza)

2021 nyarán a Gyár utcában csatornázási munkálatok során előkerült egy 2 cm Flakvierling 38 (rövidítve Flak38) légvédelmi gépágyú cső és pajzs maradványa. A német hadiipar egyik legelterjedtebb könnyű tüzérségi eszköze volt a Flugabwehrkanone 30 (Flak30), melynek több változata közül a legjelentősebb a négycsövű Flak38 volt. A maximális tűzgyorsasága a fegyvernek 1400 lövés/perc, gyakorlati tűzgyorsasága 800 lövés/perc. Ezt a 20 töltény befogadására képes tölténytár tudja biztosítani, amivel mind a négy fegyvercső fel volt szerelve. A hatásos lőtávolsága 2200 méter. Irányozni 360 fokban lehetett, nem csak légi hanem földi célpontok ellen is alkalmas volt. Szállítása vontatmányon történt, de előfordult hogy teherautók és harckocsik alvázára is szerelték, aminek következtében önjáró lövegként funkcionált. Komáromban is használták ezeket a légvédelmi fegyvereket.

Flak 30 

Flak 38

A megtalált gépágyúnak a zárrészét érte a találat, aminek köszönhetően a csőfar és a cső viszonylag ép maradt. A cső belsejében a huzagolás is jól kivehető. A pajzs test is ép maradt a találat után, csak a tartó szerkezete sérült. Restaurálás közben a pajzs tartószerkezetén 289-es szám vált láthatóvá. A két fő alkatrész mellett néhány kisebb darab is előkerült, melyek közül az ütőszeget kell kiemelni.

A fegyvercső restaurálás előtt

A pajzs restaurálás előtt

Restaurálás utáni állapot

Ábrahám Tamás

November 9-én a WF Kft. közreműködésével a szarkofágok átkerültek a Kelemen László utcai főépületünkből a Brigetio Öröksége Látogatóközpontba. Legnehezebb műtárgyaink már az új kiállítási enteriőrben pihennek.

Az Andromedát és Pegasost ábrázoló  mennyezetfestmény mellett ezek a múzeumba legrégebben bekerült műtárgyaink. A mennyezetfestmény a főépület 1996. évi megnyitásától, a szarkofágok pedig 1999-től részei a lebontott Brigetio kincsei kiállításnak.

De nézzük csak, hogyan is kerültek elő ezek a szarkofágok!
1998. július 27-én a MOL Rt. szőnyi gyártelepén végzett földmunkák során, a kivitelezést végző (akkor még) VVF Kft. munkatársai két szarkofágot találtak, s ezt a MOL Rt. munkatársai jelentették a múzeumnak. Borhy László régész kollégámmal a helyszínre kiérkezve, a szarkofág-tetők leemelése után rögtön láttuk, hogy rabolatlan, bolygatatlan sírokról van szó. A sírok feltárásában és a dokumentálásban Fényes Gabriella és Miklósity-Szőke Mihály doktorandusz-hallgatók, valamint Török Csaba segítettek.

Az első sírban - felirata szerint - a 34 évesen elhunyt Aurelia Cara földi maradványainak kellett volna lennie. Ezt a szarkofágot azonban még a római korban újra felhasználták, vagyis az eredeti halott maradványait kiszedték és - a későbbi antropológiai vizsgálatokból tudjuk, hogy – egy 50 év körüli férfit, egy kiszolgált katonát temettek a helyére. (A vállánál talált bronz hagymafejes fibula és az övrésznél lévő bronz övcsat ugyanis katonai jellegzetességek.) A sírba tettek ezen kívül egy üvegpalackot, valamint egy üvegpoharat.

Az első sír a kibontás után

A második sír ennél is nagyobb meglepetést tartogatott. A szűk szarkofágba - az antropológiai vizsgálatokból tudjuk, hogy - egy testvérpárt temettek, egy 14 év körüli fiút és egy 18 év körüli nőt, akiket gazdag melléklettel (üvegkarperec, nyaklánc, aranygyűrű, egy pár aranyfülbevaló és három aranyhajtű, ládika, kenőcsös üveg, parfümös palack, üvegpalack, üvegpohár, csontguzsaly, bronz érem) láttak el.

A második sírban talált csontvázak és leletek

Aztán augusztus 10-én a VVF Kft. munkatársai megint találtak egy szarkofágot, az előző kettőtől kb. 2 m-re északabbra, csak ennek a teteje 20 cm-rel lejjebb volt, mint az első kettőnek az alja. Ha a már kiásott árkot nem kellett volna egy keresztbe menő közmű miatt mélyíteni, talán soha nem kerül felszínre ez a sírkőláda, amely egy 5 év körüli kislány maradványait, valamint egy parfümös palackot, egy gagát karkötőt és egy bronz érmet rejtett.

A harmadik sír

A feltárás után a szarkofágokat megtisztították, majd a MOL Rt. támogatásával a leleteket restauráltattuk és Várhidi Ilona mérnök elképzelései alapján 1999-ben kialakítottuk azt a kiállítási enteriőrt, amely a leletkörülményeket utánozta. A szarkofágokat a VVF Kft. szállította be a múzeumba.

A szarkofágok a Kelemen László utcai kiállításban

A három érintetlen szarkofág megtalálása azért is volt kulcsfontosságú a múzeum életében, mert amit a római kori sírrablók meghagytak, az az évszázadokon át az újkori kincskeresők áldozatává vált, így manapság a legtöbb sírt kifosztott állapotban találjuk meg.

Szerencsére azonban ezzel a munkával elkezdődött egy sikersorozat, hiszen 1999-ben, 2003-ban és 2007-ben is sikerült érintetlen sírokat feltárni Brigetio késő római temetőiben, ám kétségkívül az 1998. évi szarkofág a mind közül a legértékesebbek és leglátványosabbak.

Számadó Emese

Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án született az Arad vármegyei Magyarpécskán. A Klebelsberg család férfi ősei katonák voltak, akik a török elleni harcokban jeleskedtek. A grófi cím Klebelsberg Ferenctől ered, akit Buda visszafoglalásakor tanúsított hősiességéért emeltek 1702-ben grófi rangra. Édesapja, Klebelsberg Jakab a Monarchia  14. közös huszárezredének kapitányaként került Székesfehérvárra, ahol megismerte a köznemesi származású Farkas Arankát. A fiatalok 1872-ben kötöttek házasságot. A család életébe a sors keményen beleszólt: Jakab egy hadgyakorlat során lebukott a lováról, súlyosan megsérült és többé már nem tudott lábra állni.

Édesapja 1877-ben meghalt és nem sokkal később Kuno lánytestvére is elhunyt, így a másfél éves kisfiú egyedül maradt az édesanyjával. Aranka a tragédiák után hazatért Székesfehérvárra, hogy ott nevelje gyermekét, akinek gyámja nagyapja, Farkas Imre lett. A Farkas házban kemény és szigorú neveltetést kapott, hiszen felmenőihez hasonlóan őt is katonának szánták. Ebben a légkörben Klebelsberg nem érezte jól magát, önéletrajzi megemlékezéseiben arról ír, hogy nagyon szomorú gyermekkora volt, és mivel anyja bánatos özvegyi életet élt, ő sem ismerte a vígságot.                                             

Ugyanakkor mégis sokat kapott a családtól, hiszen nekik köszönhetően sajátította el a francia és a német nyelvek alapjait, valamint szerzett jártasságot a középosztálybeli műveltség területén.

Klebelsberg elemi iskoláit a székesfehérvári Belvárosi Fiútanodában végezte magántanulóként 1881 és 1885 között. Ezt követően középiskolai tanulmányait a ciszterciek székesfehérvári főgimnáziumában folytatta 1885 és 1893 között. Iskolatársai visszaemlékezései szerint – feltehetően a nyomasztó családi légkör és a magántanulói státusz következtében – zárkózott, túlságosan is komoly, gyenge testalkatú gimnazista volt, aki már ekkor kitűnt olvasottságával, matematikából és bölcseletből nyújtott teljesítményével. A család nyomásának engedve az érettségit követően beiratkozott a bécsújhelyi katonai akadémiára, ahonnan hiányzó lelkesedése és gyenge testi adottságai miatt rövidesen átiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára.

Egyetemi tanulmányait Berlinben és Münchenben végezte. Berlin nagyban befolyásolta Klebelsbergnek a népoktatás és az elitképzés fontosságáról vallott elképzeléseit. Egy alkalommal dolgozatot írt a magyar mezőgazdaság válságáról Adolf Wagnernek, aki azt kifogásolta, hogy Klebelsberg csak gazdasági síkon kereste a problémát, azaz nem vizsgálta a magyar munkástömegek műveltségi helyzetét, a mezőgazdasági tudományok fejlettségét, illetve az agrárértelmiség kulturális állapotát. Ennek a kritikának a hatására fogalmazódott meg benne kultúrpolitikájának vezérmotívuma: emelni kell a dolgozó tömegek értelmi színvonalát és közben minden területen szakembereket kell kinevelni.

Jog- és allamtudományi doktorrá 1898-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták. Tanulóévei azonban nem értek véget a doktori cím megszerzésével, folyamatosan képezte magát, és mondhatni élete végéig tanult. Kortársai gyakran csodálkoztak azon, hogy milyen sok mindenhez értett és mennyire a gyökerére látott minden kérdésnek. Amikor például közoktatásügyi miniszter lett, többször tréfásan felvetődött miniszteri körökben, hogy melyik tárcát kellene átvennie következőleg: tudták ugyanis, hogy „amihez hozzáfog azt gyökerén ragadja meg és részleteiben is megismeri.”

Pázmány  Péter Tudományegyetem

Klebelsberg 1898-ban a ranglétra alján, fogalmazó segédként kezdte hivatali karrierjét, és rövid időn belül műveltsége, alapossága, munkabírása, és önképzése révén bejárva a ranglétra lépcsőfokait segédtitkár, titkár, majd pedig osztálytanácsos lett. Mivel fokozatosan lépett egyre feljebb a ranglétrán, megismerte a hivatali ügyintézés minden fortélyát, aminek miniszterként is hasznát vette: a szabotáló, késleltető intézkedéseket azonnal észrevette. A miniszterelnökségen eltöltött tizenkét esztendő alatt hat miniszterelnök mellett szolgált. Ennek révén sokféle vezetői mentalitással ismerkedhetett meg. Klebelsberg nézeteiben és emberileg a kormányfők közül Tisza Istvánhoz került a legközelebb. A Julián-egyesület ügyvezető igazgatójaként 1904-től részt vett a Horvátországban, Szlavóniában és Bosznia-Hercegovinában élő magyarok nemzeti tudatának ápolásában és művelődésük segítésében.

1910-ben távozott a miniszterelnökségről, és az elkövetkezendő négy évben a Közigazgatási Bíróság ítélőbírájaként dolgozott. Nagy megtiszteltetés volt, ha valaki itt lehetett bíró, Klebelsberg azonban nem érezte jól magát, saját értékelése szerint aggastyánok közé jutott. Ugyanakkor a miniszterelnökségre sem kívánt visszamenni az „ottani pártpolitikai kicsinységek és torzsalkodások miatt.” Annyi haszna mégis volt új munkájának, hogy a magyar közigazgatás minden fontos részletét megismerhette.

Tisza István portréja (Benczúr Gyula festménye)

Klebelsberg életének újabb fordulatára akkor került sor, amikor 1914-ben őt nevezték ki a második Tisza Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának adminisztratív államtitkárjává. Bár a Nagy Háború lecsökkentette mozgásterét Klebelsbergnek mégis sikerült olyan javaslatokat kidolgoznia, amelyeknek a későbbiek során nagy hasznát veszi, illetve sikerült új terepen is ellenőriznie szervezőkészségét.

Klebelsberg a népoktatás és a tanoncképzés specialistájaként Pogány Frigyessel az oldalán ekkor dolgozta ki a népiskolai hálózat kiépítési programját, illetve hozta létre a háborúban maradandó sérüléseket szenvedetteket ápoló Rokkantügyi Hivatalt. Klebelsberg karrierjének ezen állomása is mutatja, sokszínűségét és arra vonatkozó tehetségét, hogy a számára ismeretlen problémáknak is a gyökerére látott. Miután 1917-ben Tisza távozott a kormány éléről, Klebelsberg karrierje is törést szenvedett: az őszirózsás forradalom után visszavonult a közélettől, a tanácsköztársaság idején pedig bujkálni kényszerült.

Klebelsberg 1919 őszén a Keresztény Nemzeti Párt tagjaként tért vissza a politikai életbe. Azonban nem sokkal az után, hogy a következő évi nemzetgyűlési választásokon mandátumot nyert, tizenhat társával, kilépett onnan. Az általa vezetett „disszidensek csoportja” 1922-ben végül Bethlen kormánypártjában, az Egységes Pártban találja meg célállomását. Ekkor indult a választásokon Komárom város színeiben országgyűlési képviselőként. Klebelsberg az 1920-as években több alkalommal is hangoztatta, hogy Trianonba „bele kellett menni,” mert más lehetőség nem volt a magyar állam fennmaradására, de mindig figyelmeztetett a békediktátum igazságtalanságára és szomorú következményeire.

Bethlen kormány tagjai: balról az első Bethlen István, középen Klebelsberg Kunó (Vasárnapi Ujság, 1921 december 25.)

A királypuccsok kérdésében Klebelsbergnek nehezére esett állást foglalnia, hiszen családja tizenegy generáción át szolgálta a Habsburg házat, és korábban ő maga is a Monarchia híve volt. Klebelsberg azonban lelkiismereti konfliktusba süllyedve is felismerte, hogy az elszigetelt Magyarországra a kisantant beavatkozási fenyegetései végzetesek lehetnek, így végül elítélte IV. Károly visszatérési kísérleteit.

A második Bethlen kabinetben 1921 végén Klebelsberg belügyminiszteri pozícióba emelkedett. Fő feladata az 1919-es választójogi rendelet szigorítása, illetve a szélsőjobb visszaszorítása volt. Klebelsberg kinevezését követően azonnal munkához látott és kidolgozta az új választójogi törvényt, mely visszaállította a nyílt szavazás Európában akkor már példa nélküli intézményét és korlátozta a választásra jogosultak számát.

Közoktatás-politikáját az egységes jogosítású, de háromágúvá tagolt középiskola-rendszer megteremtése (1924), a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése (1924), a középfokú lányoktatás (1926) és a tanárképzés reformja (1924) jellemezte.

Komáromi m. kir. állami polgári fiú- és lányiskola

Komárom is rengeteget köszönhet neki, amellett hogy megépült a neológ zsinagóga 1926-ban az ő ideje alatt, a református templom 1928-ban és az evangélikus imaház 1930-ban. Ezek mellett 1929-re elkészült a baptista gyülekezet imaháza is. Mivel megnőtt az iskolai férőhelyek iránti igény is, ezért 1922-re felépült az Antal Géza református elemi iskola, 1925-re az ő nevét viselő Katolikus Leányiskola, melyben az Isteni Megváltó Leányai Congregatio tagjai tanítottak. Az apácák az iskolával egybenépített zárdában laktak, és az ugyanott lévő Szent Teréz képolnában imádkoztak. 1927-re épült a Magyar Királyi Állami Polgári Fiú és Leányiskola is.

Komáromi evangélikus imaház 1938-ban

A város kulturális és sportélete is az ő regnálása alatt kezdett kibontakozni: megnyílt a népkönyvtár (1927), a mozi (1930), a strandfürdő (1935). Az egyesületi élet is fejlődésnek indult: a Komáromi Football Club (1920), a Komáromi Önkéntes Tűzoltó Testület (1920), a Katolikus Kör illetve a Katolikus Ifjúsági Egyesület (1930).

Népiskola-politikáját az érdekeltségi népiskola megteremtése (1926), a 8 osztályú népiskola törvénybe iktatása (1928 - azzal, hogy az majd csak 1940-ben váljék kötelezővé és csak azoknak, akik már a negyedik elemi után nem lépnek polgári iskolába, vagy középiskolába), ill. nemzetközi forrásokból történő intenzív fejlesztés jellemezte.

3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült Magyarországon. A modern épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük. Háromszobás tanítói lakás is tartozott hozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új tanyasi iskolák lettek a tanyavilág kultúr központjai, ahol könyvtár is volt, valamint gramofonnal és filmvetítő gépekkel voltak felszerelve. Gazda-, iparos- és olvasókörök tarthatták itt összejöveteleiket.

Már működésének kezdetén támogatta a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, s törvénnyel biztosította annak politikai függetlenségét.

Ugyancsak 1922-ben létrehozta az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát, melynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, és a Pázmány Péter Tudományegyetem  könyvtára.

Egész alakos szobra a Debreceni Tudományegyetem előtt

Pécsett, Szegeden, Debrecen egyetemi építkezéseket indított, és megteremtette a felsőoktatás korszerű keretlehetőségeit. Egyetemi építkezései mindhárom vidéki egyetemen a klinikákkal kezdődtek, azon belül is hangsúlyt kaptak a szülészeti és gyermekklinikák. Célja volt ezzel a magas gyermekhalandóság csökkentése. Sem a klinikákat, sem az egyetemek más területeit nem tudta elképzelni magas színvonalú kutatómunka nélkül.

Külföldön Collegium Hungaricumokat hozott létre a tudósutánpótlás biztosítására, éppúgy, mint az egyéb külföldi ösztöndíjak rendszerét. Az ifjúság sportoktatásra is igen nagy hangsúlyt helyezett, megszervezte a Testnevelési Főiskolát. Ugyanakkor 1928-ban – német mintára – megszüntette a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságát, és hivatali apparátussá, az Országos Testnevelési Tanács egyik szakbizottságává alakította.

Klebelsberg minden fiatal tehetséget számon tartott, pl. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.

A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumban új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.

Kulturális létesítményeinek létrehozása részletezve az 1920-as évek végétől:
1928-ra már 1500 népkönyvtárt létesített, 1929-ben nyílt meg a római Collegium Hungaricum. Magyarországon 17 mezőgazdasági népiskolát és sok elemi népiskolát építtet. 1930-ban a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát. Nagy népiskola építőtervezete ebben az évben fejeződött be. Szegeden Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és az egész magyar hivatalos világ jelenlétében felavatták az 5000. népiskolai épületet.

1930. október 24-én szentelik fel Klebelsberg Kuno büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.

A szegedi Fogadalmi Templom

Klebelsberg a közoktatási minisztersége alatt az ún. „szellemtudományok” (bölcselet, teológia, jog, történelem) mellett felkarolta a természet- és műszaki tudományokat. 1926-ban a Királyi József Műegyetem országos kongresszust szervezett, amelyen az orvosi, műszaki és mezőgazdasági, tehát a természettudományok kutatására munkaprogramot hoztak létre.

Miután dr. gróf Bethlen István miniszterelnök lemondott, a szokásoknak megfelelően Klebelsberg Kunónak is be kellett nyújtania lemondását, de miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott, mint az Alföldi Bizottság elnökét az Alföld problémái és annak lehetséges megoldásai foglalkoztatták.

Halálát szívbénulás, fertőzéses bélhurut okozta 1932. október 11-én.

Klebelsberg temetése körüli megmozdulás hasonlatos volt Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték, s a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Már 1935. április 11-én újfent megemlékeztek róla és Glattfelder Gyula megyés püspök újra megszentelte nyugvó helyét, síremlékét Ohmann Béla szobrász készítette, aki a komáromi Jézus Szíve Katolikus Nagytemplom belső díszítésén is munkálkodott.

Klebelsberg Kuno emlékműve Budapesten

Halála után alig hét évvel, 1939-ben pedig emlékművet emeltek a tiszteletére az akkori Eskü (mai Március 15-e) téren, Budapesten.

Komáromban 2022-ben került sor a politikus emlékművének elhelyezésére.

Klebelsberg Kunó mellszobra a komáromi Jókai-ligetben

Mellszobrát, amelyet Endresz László szobrászművész készített, október 11-én a Jókai ligetben, a Járásbírósággal szemben közösen állította fel az Endresz Csoport Egyesület és Komárom Város Önkormányzata.

Pokornyi Gábor